Budapest Régiségei 9. (1906)

Láng Nándor: Figurális terrakották az Aquincumi Muzeumban 3-32

í

4 kottát* hoztak napfényre, melyek ma a konstantinápolyi múzeumnak és â Louvrenak egyik büszkeségét teszik. Tárgyi tekintetben sokkal nagyobb változatosságot tapasztalunk itt, mint a tanagrai alakoknál. Az ábrázolás első csoportját képviselik az istenképek, melyeknek sűrű előfordulásából már nem szabad valami mély vallásosságra következtetni, mert gyártásuk abból az egyszerű tényből magyarázható, hogy a koroplastesek, a kiknek gyorsan és olcsón kellett dolgozni, fölhasználják a meglevő szép motívumokat és csak a hagyományozott típusok közötti választással alkalmazkodnak közönségük ízléséhez. Zeus és felesége, Athena, Apollo és nővére helyett inkább azoknak az isteneknek szobrocskáit gyártják, melyek a hellenisztikus kor élvezethajhászó társadalmában népszerűek (Aphrodite, Dionysos és thiasosa, bacchansnők, szatírok, silenosok, Eros, Nike), azokon kívül néhány olyat is, melyek az ázsiai kultuszoknak a görög vallásba való behatásáról tanúskodnak (Attis, Adonis). A mindennapi élet alakjait állítja szemünk elé a terrakották második csoportja: asszonyok, lányok, a Boiotiából ismeretes változatos helyzetekben és foglalkozások közepette, tánczosnők, játszó vagy állatokkal viaskodó gyerekek hada; a férfielemet a hellenisztikus szobrászat irányának megfelelő genreszerű vagy humorisztikus és groteszk ábrázolások képviselik, az utcza alakjai, kiskereskedők, vásárra igyekvő parasztok, halászok, rabszolgák, négerek, végül a színészek és parasiták. A terrakották egy kis csoportja a halotti kultuszszal áll vonatkozásban és tárgyával azonnal elárulja, hogy a sír számára készült. Ide tartoznak az asszonytestű, madárlábakban végződő szárnyas szirének, a gyász jelképei, a mint hajukat tépik (27 5-0),

2 továbbá azok az Erosok, a melyek a szerelem istennőjét kisérő, vidám arczú, asszonyi grácziával röpködő, meztelen ifjakkal ellentétben, ruhába burkolt kis gyermekekként ábrázoltatnak és lehorgasztott fejükkel, az arczukra vont fátyollal, egész tartásukkal elárulják, hogy a gyásznak tanúi és képviselői (274, I2i.

3

.), hiszen közöttük ott találjuk már a lefelé tartott fáklyával megjelenő Erőst (I. köt. 3864s), mely a római sarkophagokon a gyásznak rendes szimbóluma. Végül tisztán síri használatra gyártották az attikai márvány-reliefekről ismeretes, a halotti tort (vexvcria) ábrázoló terrakottákat. Ha a myrinai terrakották stílusát tekintjük, először is tapasztaljuk, hogy az egyszer megszokott vallási típusok mintegy megkövesedve, századok múlva is megjelennek, ellentétbe helyezkedve a későbbi idők stílusával; 1 Pottier — S. Reinach, La nécropole de Myrina. 2 köt. (Paris, 1887.) Froehner, Terres cuites d'Asie Mineure. (Paris, 1879—81.) 2 A zárójelbe tett számok a Pottier-Reinach-féle munkának tábláit jelölik.