Budapest Régiségei 8. (1904)

Éber László: Középkori és renaissance emlékek Budapest területéről 49-84

70 hiányzása daczára is a bal kar motívuma egészen világos, az alak jobb felén az alsó kar is teljesen hiányzik és a kendő is hirtelen megszakad. A fej és test alkatában, a ruházat elrendezésében, a mozdulatban és a plastikus motivumokban az olasz korai renaissance fölfogása nyilatkozik meg. Az egyes részletek gondos kivitele mellett a ruházat ízléses, mutatós elosztása tűnik föl. A ruházat mindenütt hozzásimul a testhez, követi annak plastikus idomait. A mozdulatban még némi félénkség, elfogultság, szögletesség látszik. Az egész mű jellege valamely toscan művész kezére vall, a ki Mátyás király idejében Budán dolgozott és hazai követ használt anyagul. A szobormű töredékes föntartása mellett is meghatározhatjuk annak tárgyát, jelentését. A fej fölött mandorla alakú szentfény fölső része látszik rajta, illetőleg előtte, apró, domború szárnyas angyalfejjel. Ez a részlet arra vall, hogy az ábrázolt női alakban Máriát kell fölismernünk, még pedig az angyali üdvözlet pillanatában. Ez eseménynek festői ábrázolásaiban mind a középkorban, mind a renaissance művészetben és későbben is Gábor arkangyal alakján kívül mennyei dicsfény közepette apró, szárnyas angyalfejek jelennek meg és a dicsfényből Mária fejére sugár esik. Már Simone Memmi is így ábrázolta az angyali üdvözletet a firenzei Uffizi képtárban levő festményén. Ezt a motívumot használta föl a művész a mi esetünkben is, csakhogy természetesen kénytelen volt annak mintegy csak kivonatát adni, olyképen, hogy az angyalfejek serege helyett egyet közvetlenül Mária feje fölé helyezett. Valószinű az is, hogy Mária bal kezében könyvet tartott, míg jobb kezét talán oldalt, Gábor megjelenése felé nyújtotta ki. Ez esetben azonban azt kellene föltételeznünk, hogy Mária szobrán kívül megvolt az arkangyalé is. Ennek ellentmond az a körülmény, hogy a női alak feje egészen egyenesen, szigorúan frontális helyzetben fordul velünk szemközt. Úgy látszik, hogy a művész voltaképen nem is az angyali üdvözletet ábrázolta, hanem csak Mária alakját magában, mint Santissima Annun%iatá-t, a feje fölött levő angyalfejjel fejezvén ki műve jelentését. Lehetséges, hogy a szobor magában a Nagyboldogasszony templomában állott valami fülkében. Ebben az esetben a szárnyas angyalfejnek megvan a maga tárgyi, értelmi jelentősége. Mintegy attribútum. Ismeretes azonban, hogy az olasz renaissance művészet igen gyakran tisztán díszítő motívum gyanánt is fölhasználta. Ilyen alkalmazásban lép föl egy Budáról származó másik töredéken, egy jókora 1*57 méter hosszú és 98 centiméter széles, vörös márványból faragott darabon, a mely a Nemzeti Múzeumban van (13. kép). Ennek az