Budapest Régiségei 8. (1904)

Éber László: Középkori és renaissance emlékek Budapest területéről 49-84

6

4 Az olasz renaissance ízlésben készült művek töredékei között szépség és jelentőség tekintetében a Madonnának egy vörös márványból faragott domborműve foglalja el az első helyet (n. kép). Egyéb maradványokkal együtt ez is a budavári koronázó templom helyreállítása alkalmából került a Fővárosi Múzeumba. Az után a visegrádi várból származó és jelenleg Esztergomban, a herczegprímási gyűjteményben levő pompás, domborműves tympanon után, a melynek készítőjét Pulszky Károly olyan szerencsésen azonosította «a márvány Madonnák mesteré »-vei T és az után a dombormű után, a mely néhány évvel ezelőtt Diós-Győrről a Nemzeti Múzeumba került

2 ez már a harmadik hasonló tárgyú mű, a mely anyagánál fogva föltétlenül Magyarországon készült, művészi jellegével pedig a renaissance korának olasz szobrászatára vall. Fájdalom, abban is megegyezik társaival, hogy erősen meg van rongálva. Az a körülmény, hogy a figurális tárgyú szobrászati műveken főleg az alakok arczai vannak kegyetlenül elpusztítva, aligha véletlen, hanem valószínűleg összefüggésben van a törökök képromboló vallási fanatismusával. Ezt a sorsot szerencsésen elkerülte egy hasonló tárgyú más emlék, a Nemzeti Múzeumban levő Báthory-féle Madonna,

3 de ez keletkezése koránál — a rajta levő évszám tanúsága szerint a mohácsi vész esztendejében készült —, anyagánál és művészi jellegénél fogva mégsem tartozik szorosan bele a Ma donna dombormúveknek imént jelzett csoportjába. Az erőszakos rongálást észlelhetjük a Fővárosi Múzeumban levő Madonna domborművön is. A óo centiméter magas dombormű Máriát és a kis Jézust ábrázolja, az anyát fél, a kisdedet egész alakban. Máriát ülő helyzetben kell képzelnünk. Jobbra fordul, de teste majdnem teljes szemközti nézetben mutatkozik, míg feje oldalnézetben látszik. Gyermekét bal kezére ültette és jobb kezével gyöngéden kebléhez szorítja. Mária alakját bő, sok hajtékü kendő borítja, a mely fejéről omlik alá. Csak a nyak alatt látszik ruhájának egy kis darabja, keskeny, domború szegélylyel. E nagy, bő kendő hatásos elrendezése, olyképen, hogy az tetszetős, széles hajtékokkal burkolja el a testet és mégis éreztesse annak szerves tagoltságát, plastikus idomait, — ez volt formai szempontból a művész fő törekvése. Fönn, a fej tetején, a kerettel ellátott szeritfény előtt, a melynek azonban csak igen kis részlete maradt meg, a kendő megfeszül és csak kevés, gyönge hajtékot mutat. Már erősebben tagozódik, a mint a fejről lehúzódik a vállakra. A jobb váll fölötti hir1 Három magyar érdekű olasz renaissance emlék. Archœologiai Értesítő, i8<)o, 512. köv. 11. 2 Id. czikkem, Archœologiai Értesítő, 1898, 20^. köv. 11. 5 Pasteiner Gyula, Báthory-féle Madonna a Nemzeti Múzeumban ; Archseologiai Értesítő, 1885, 578. lap.