Budapest Régiségei 8. (1904)

Éber László: Középkori és renaissance emlékek Budapest területéről 49-84

mészkőből faragott, 42 centiméter magas darab angyal felső részét ábrázolja. Egyenes, merev, szigorúan frontalis helyzetben fordul szemközt az angyal, jobb kezét áldásra emeli, ökölbe hajlított bal kezét maga előtt tartja. Erős megrongáltsága daczára is megmaradt a válla mögül kinövő bal szárnyának egy darabja, a feje mögött levő, korong alakú szentfény pedig majdnem teljesen. Bizonyos, hogy az a szobor, a melynek töredéke fönmaradt, Gábor arkangyalt ábrázolta és hogy eredetileg még egy szobor, Mária alakja, tartozott hozzá. A kettő együttesen az angyali üdvözlet jelenetét, a keresztény művészetnek ezt a kedvelt tárgyát mutatta be, nem csoport, hanem külön álló, de eszmeileg egybetartozó két szobor alakjában. A reánk maradt érdekes töredék talán a koronázó templom legrégibb szobrászati diszítéséhez tartozott, a XIII. század második feléből való. A test tartása, a félénk, mintegy lekötött mozdulat, az arcz formái, a haj fölülete, az egésznek a stílusa arra az időre vallanak, a mikora szobrászat még teljesen a csúcsíves építkezés hatása alatt áll. Csak később következik be a test tartásának változatossága, a mozdulat elevensége, a test függé- ^ kép- An

^

aK A Fővárosi Múzeuml

>an. lyes tengelyének elhajlása, a végtagok fölszabadulása, a részletek finomabb, tetszetősebb kidolgozása. A mi töredékünk még teljesen a régibb művészet komoly, ünnepélyes, hieratikus jellegét tükrözteti vissza. Az alak hátulsó része lapos, nincs kidolgozva; a fej a test többi részénél erősebben domborodik ki. A budavári koronázó templom ujabb keletű, a XV. századból való díszes részei közül a legismertebbek közé tartozik a déli oldal pompás kétnyílású kapuja, a melynek tympanonját a Mária halálát ábrázoló terjedelmes dombormű díszítette. E dombormű helyét ma erősen kiegészített másolat 8*