Budapest Régiségei 8. (1904)
Éber László: Középkori és renaissance emlékek Budapest területéről 49-84
Ha fővárosunk művészetének a múltjával meg akarunk ismerkedni, akkor kétféle forrásokhoz kell folyamodnunk: a közvetlen és közvetett for* rásokhoz. E két csoport igen aránytalanul van elosztva. Azoknál az irodalmi és graphikai forrásoknál, a melyekből ismereteinket meríthetjük, sokkalta gyérebb számmal maradtak fönn e művészet emlékei, ismeretünk közvetlen; kézzelfogható forrásai. Ilyen körülmények között nem csoda, ha azok a kutatók, a kik Budapest régi művészetével foglalkoztak, különösen a történeti följegyzések, régi okmányok adatait dolgozták föl, térképek, tervrajzok, látképek alapján igyekeztek a régi Buda és Pest képét reconstruálni és csak ritka esetben használhattak föl mintegy illustratióképen egy-egy fönmaradt emléket. A főváros művészettörténetének egyik buzgó kutatója kénytelen is bevallani, hogy a kép, a melyet közvetett adatok segítségével nyerünk, «merőben negativ természetű». Ez nyilván azt jelenti, hogy ez úton jóformán csak azzal ismerkedhetünk meg, a mi volt, de már nincsen meg és keseregve vádolhatjuk a sors mostohaságát azért, a mit tőlünk elrabolt. Az irott adatok majdnem kizárólag az építészet történetére vonatkoznak. A szobrászatra és festészetre nézve igen gyérek és szűkszavúak. Művészettörténeti irodalmunk azért első sorban az építészettel foglalkozott, a fönmaradt néhány emlékhez hozzáfűzhette azokat a tanulságokat, a melyeket a közvetett forrásokból merített és így elég részletes, bár helyenkint töredékes, egészben pedig merőben elmosódott képet adott a művészet ez ágának múltjáról. A különböző források fönn említett viszonyánál fogva nincs is arra kilátás, hogy a helyzet valaha megváltozzék. A nagy monumentális építészeti alkotások legnagyobb része teljesen elenyészett és nem keltheti azt életre sem a legtudósabb következtetés, sem a legragyogóbb phantasia. Fölmerülhetnek még újabb irott adatok, tudásunk kibővülhet, de újabb fontos emlékek fölfedezésére nincs kilátás. Régi szobrászatunk megismerését illetőleg viszont az a kötelességünk, hogy szorgalmasan összegyűjtsük az összes meglevő emlékeket, ha azok többnyire nagyon szerények, töredékesek is. írott adatok reménye nélkül itt csakugyan ezekre vagyunk utalva, belőlök kell kiolvasnunk mindazt, a mit csak lehet.