Budapest Régiségei 8. (1904)

Hampel József: Thrák vallásbeli emlékek Aquincumból 3-47

34 ságnak, hogy csupán véletlenségből vagy a készítő tudatlansága miatt maradhatott el az aquincumi korongon. A másik négy korongon megvan és sohasem hiányzik a hol a lovas szerepel. Az istennőt kétfélekép ábrázolják. Egyikét mutatják b és c tábláink, a másikat d és e példányaink. Az előbbi 4 kép egy istennő teljes alakjában maga elé harántosan lecsüngő kendőfélét tart nyilt öbölszerű hajlással, melyben az istennő tápot tarthatott a két ló számára. A második ábrázolási mód csak törzsig érő alakot mutat; ezúttal csupán úgy, hogy a kezeit a lovak szája felé nyújtja ki vagy más hasonló módon mutatja a lovakról való készséges gondoskodását. Hogyha végig tekintjük azokat az emlékeket, melyeken a háromság szerepel, úgy tapasztaljuk, hogy a kétféle ábrázolás nem önkény szerint változik, hanem, hogy alkalmazásukban bizonyos következetesség van, mely talán lehetővé teszi annak az eldöntését, hogy ki az a titokzatos istenség. Legbecsesebb a kérdés valószínű megfejtésére a (d) korongocska, mely törzsképben mutatja a nőt, kinek az alatta álló háromlábú asztalon fekvő halat (Pompilos) fölajánlják. Föltűnt ezen a táblácskán igen sok gazdasági szerszám, milyennel egyéb korongocskákon nem találkoztunk. Van rajta ekeszarv, van kapa, sarló, két járom és fa, alighanem ide kell számítani a bőségszarvat is, nem felejtkezvén meg a kígyóról sem, mely ezúttal közvetlenül a rejtélyes nő fölött tekerődzik fölfelé. Ezeket a symbolumokat sem Helios tiszteletére nem lehet vonatkoztatni, sem a kabirokra vagy dioskurokra nem tartozhatnak közelebbről. Az istennőnek ezen attribútumai egytől-egyig a földmívelésre vonatkoznak, azért közel eső föltevés, hogy abban az istennőben a római időszak gondolkodása szerint ábrázolt «Terra matent tisztelték. «Terra mater» pannóniai és dáciai föliratokban nem egyszer fordul elé.* Ábrázolását ismerjük, matronalis női alak, a kinek mindig csak a félteste emelkedik ki a földből, azért itt is, bár lebegve ábrázolják, csupán féltestet adtak neki és mert a (d) lemezke készítőjének kételyei lehettek aziránt, hogy vájjon nem tévesztik-e mégis össze más istennővel, jónak látta az attribútumok sokaságával telerakni az üres tért a táblácskáján, hogy így minden kétséget kizárjon. E szerint tehát más esetekben is, a mikor nem látunk gazdasági szerszámokat, a féltestú nőben, terra matert sejthetjük. Nagy arányú idomban láttuk a féltestű istennőt az indijai korongocs* Terra maternek szentelt oltárt találtak Ó-Budán a «Roth Einsiedler Hiiu-on a fehér keresztnél, kora a 222—255. évekre esik, Rómer szól róla Arch. Közi. 1876. X. }$. — C. I. L. 651J. szerint terra maternek egy összeomlott templomát ujitják meg. — Áldozati föliratok az ő tiszteletére akadtak Zalatnán (C. I. L. Dacia 1284, 1285.) Kernenden (u. o. 1564) és Felesden (u. o. 1599.)