Budapest Régiségei 8. (1904)

Hampel József: Thrák vallásbeli emlékek Aquincumból 3-47

2

1 hoszszú hurka idomát öltötte, jobbról szétterpesztett lábbal meztelen ifjú közéig feléje és baljával érinti az állatot. A fa fölött csillag. A fától balra alig a fa fele magassáig érő kicsi idom képviselné a kosfejű alakot. Odább e főjeleneten túl nagyfülű amphora áll, rajta háromszögben három gömbféle lebeg, a szélső jobbik sarokban pedig balra irányult kosfőn áll szintén balra egy nagy kakas. Látnivaló, hogy e négyszögű táblácskákon az általános elrendezés nagyjából ugyanaz, mint kerek tábláinkon; csakhogy a kigyók, melyek eddig az egész fölületet körülfogták ezúttal a felső sorban játszák a főszerepet. Új a középső födött amphora; ellenben ismétlődik Sol és Luna. A középső mező főjelenete dolgában a calmai táblácska azon két táblácskához áll közelebb (b, c), melyeken a középső női alak teljes nagyságában áll, csakhogy ezúttal a nő nem fogja két kezével sinus formájára harántosan a kendőjét, de mintegy megdermedt karokkal feszületszerűen áll a helyén; a lovasok mögötti idomok is mások. A harmadik mező középső jelenete (tökéletlenebb formában) ismétlődik a megszokott helyen, megismétlődik a háromlábú asztal a rajta álló edénykékkel, melyeket ezúttal szabatosabban látunk, megvan a lampadarium, az amphora s a kakas, az idom, mely néha kosfőnek máskor csigának látszott ezúttal határozott kosfej, ellenben a háromszögbe helyezett gömböcs kételyt támaszt bennünk, van-e közük az (a, b) táblácskákon észlelt három gyűrűhöz vagy sem. íme, alig tagadható a közeli rokonság korongocskáink és e calmai táblácska között. Szembetűnő, hogy mind ugyanazon rítussal biró vallás szertartásos képei után készültek; de még itt is azt kell hinnünk, hogy nem a mintaképek hiteles, mintegy hivatalosan szentesített kivonatával állunk szemben, hanem oly szerkesztménynyel, melyet jámbor, de tudatlan ájtatoskodók számára készített valamely magánvállalkozó. V. A hitelesség nagyobb igényével lépnek föl azok az ólomtáblácskák, melyekből az eddig előttem ismert 13 példányt legutóbb közzé tettem.* Ezeknek a táblácskáknak az elterjedési területe Moesia és Pannónia Savia, tehát majdnem ugyanaz a vidék, a hol az előbb ismertetett ólomamulettek keletkezhettek. A tizenhárom példány négy góczpontra vezethető vissza. Valószínűleg nagyobb szentélyek mellett készültek. Ezek a táblácskák sem tartoznak a provinciális művészet legjelesebb alkotásai közé, de pusztán formai és kiviteli * Arch. Ért. okt. füzet, az összeállításban a 4J—55. sz. alatt. Budapest Régiségei. VIII. 4