Budapest Régiségei 8. (1904)

Hampel József: Thrák vallásbeli emlékek Aquincumból 3-47

23 IV. Most, midőn újból végig mentünk a domborműveken, még inkább győződhettünk meg arról, hogy milyen tetemes a változatosság, a fő- és mellékalakok csoportosításában, mily gyakran akadunk határozatlanságokra magában a rajzban és mily sűrűn mutatkozik ingadozás abban, hogy több vagy kevesebb symbolummal rakják-e tele a mezőt. Mindebből arra a következtetésre kell jutnunk, hogy ezek a rejtélyes korongöcskák nem őrizték meg számunkra elég tökéletesen annak a vallásnak és annak a rítusnak az emlékét, melynek czéljait szolgálták. Sőt inkább úgy tűnnek föl előttünk, mintha teljesebb mintaképek után gondatlanul, fölületesen, hiányosan készült vásári munkájú másolatok volnának. Sajnos, azokat az eredeti képeket vagy domborműveket, melyek minden valószínűség szerint szent helyeken, a vallás központjain őriztettek és a vallás összes rítusait ábrázolták, még"~nem~t>írjuk ; sőt az eddig ismert sok másolat elég nagy tömegében sincs olyan, mely eljuttat bennünket az első minták fölismeréséhez. Olyan azonban akad, mely egyik másik részben világosságot deríthet az aquincumi korongocska és szorosabb analógiáinak egyik másik homályosságára. Ily támpontot nyújthat három négyszögű ólomtáblácska, mely ugyancsak a hajdani Pannónia Saviából származik.* Mind a három teljesen összevág egymással és azért méltán föltehető, hogy ugyanazon műhelyből származnak A műhely művészi színvonala ugyan nem állott magasabban, mint az, mely a kerek táblácskákat létesítette, mégis egyes idomok vázlatszerű, sőt néha torzképies volta daczára némileg megnyugtató e képek összhatása, mert úgy látszik, mintha a fő- és mellékalakoknak meg volna kiszabott helyük és bár a készítőnek ügyetlen keze volt, mégis kevés kételyt hagyott az ábrázolt tárgyak iránt. Könnyebb tájékozódás kedveért közöljük itt a calmai táblácska képét (6. ábra). Majdnem quadratikus idomát erős kötéltagú párkány keríti be; fölül körhajlású orom és kétcsúcsos sarokczikkely ékíti ; az oromban jobbra irányuló hal és négy csillag ékíti ezt a felső nyujtványt. A mezőben három sorba helyezték a compositiókat, csak úgy mint a kerek lemezkéken. Legfelül közepett lebontott szélestestű és keskenynyakú amphora áll, mely felé mindkét oldalról kígyók emelkednek, ezeken túl balra Luna mellképe, jobbra Solé áll egymással szemközt. A fő mezőben közepett külön talapzaton női alak áll kettős ruházat* Ismertettem az Arch. Ért. 190J. októberi füzetében közölt sorozatomban az 56—58 számok alatt. Az ábrát onnan ismételjük.