Budapest Régiségei 8. (1904)

Nagy Géza: Budapest és vidéke az őskorban 85-157

10 penge s egy bronzedény; ugyanitt találtak egy háromszögű díszítéssel ellátott tőrpengét.

1 Szerzett aztán a M. N. Múzeum is néhány váczi bronztárgyat, mint egy tőrpengét, lándzsacsúcsot, sarlót, tokos vésőt és patkóidomú vastag nyilt karpereczet. (Rég. N. 285/1871.). Schieffner gyűjteményébe s innen a M. N. Múzeumba került egy Vácz vidékén lelt, 7*4 cm. átm. hengeralakú bronzbuzogányfej (Rég. N. 67/1876.).; szintén Vácz vidékéről való a Lemberger Miksától vásárolt csillagalakú s 5 cm. átm. bronzbuzogány és kiszélesedő élű peremes véső, hossza 15 cm., éle 6 cm. (Rég. N. 122/1882.)

2 -K Ezzel véget ért hosszúra nyúlt ismertetésünk Budapest környékének őskori régiségeiről. Miféle és hány nép lakta e vidéket az ősidők messzeeső századai és ezredei alatt, nem tudjuk, még a bronzkori népség felől is homályban vagyunk s legfölebb annyit koczkáztathatunk meg, hogy legalább is háromféle elemből állt: az őslakosságból, melynek megtelepedése még a kőkorba nyúlik vissza és kulturális tekintetben, meg talán ethnikailag is összefüggött a trójai I. város népével, hihetőleg a pelaszg-etruszk népséggel; egy keletről bevándorolt elemből, mely alighanem ázsiai árja és túrán keverék volt s babylon-elamita hatás alatt kifejlett bronzkulturát hozhatott magával; végül a baltvidéki szőke raszszal kapcsolatban levő s északnyugot elől behatoló, a bronzkulturának még kezdetleges fokán álló árjákból. Ezek a vándorlások a Kr. e. XIV—

XII. század körül történhettek, a mikor a «tenger széléről való északi népek», mint a dardok (dardan), môszuk (mysiai), javanok (ion), akaivasok (achai), sakalsák (siculus), sardok vagy sairdanák (sardin), II. Ramses (Kr. e. 1347—1281) ç-ik évében, Merenptah (Kr. e. 1280—1260) alatt és III. Ramses 8-ik évében (Kr. e. 1232) Egyiptomot is háborgatják; a mikor elpusztult a görögök életében annyira emlékezetes trójai VI. város, a Kr. e. XIII. században vagy Eratosthenes számítása szerint Kr. e. 1183-ban; a mikor a görögök, phrygek, illyrek és italicusok benyomultak a Balkánra, Hellasba, Kis-Ázsiába és Italiába; s a mikor a dórok a Kr. e. XII. század dereka táján véget vetettek a mykenaei kultúrának. Ezen időtájban nyomulhatott Magyarország területére az a két népelem, melyet a történelem hajnalán is itt találunk. Kelet felől az ázsiai árjasággal közelebbi rokonságban levő thrák, közte szkitha-masszageta1 Arch. Közi. 1866. VI. t. III. — 1868. VII. t. 78. 2 Hampel J. : A bronzkor, I. i68.