Budapest Régiségei 8. (1904)

Hampel József: Thrák vallásbeli emlékek Aquincumból 3-47

14 sorakozott egy vagy két csillag. A bal oldali kigyófő táján két gyűrű áll, a harmadik letörhetett ; nyilván az a gyűrűcsoport ismétlődik, melyet az aquincumi táblán legalul a harmadik mező alján észleltünk. A legfelső hármas csoport ismét Sol Luna és a közéjük helyezett női alakból áll, Csakhogy ezúttal a három alakot szabályosabban rakták egymás mellé és a női alak valamivel magasabb. Ezúttal balra van Sol feje, jobbra Lunáé és a hogy az előbbi táblácskán a jobbját arcza felé emelő nő Luna felé fordul, úgy tekint most is Lunára, ezúttal tehát jobbra fordul. Luna mögött balra forduló madár áll, fölötte kis csigaforma van, melyet ezúttal a gyűrűs hajlások helyzete miatt aligha lehetne kosfőnek nézni. Sol mögött háromlábú asztal áll és rajta elég világosan kivehető három kis ivóedényke. Az asztal fölötti határozatlan idom talán kosfejet kivan ábrázolni. A lovasjelenet középső alakja gyanánt, a ki felé a lovasok nyargalnak, hosszú ruhába öltöztetett nő jelenik meg, a ki talán talapzaton áll. A nő szétnyujtott kezeivel harántosan csüngő kendőt tart; mindkét keze alatt csekély domborulattal, de elég határozottan két csillag látszik. A két lovas közül a baloldali üdvözletül a nő felé emeli jobbját, a jobboldali lovas fölemelt jobbjával valamit tart és hátrahajló kezével is látszik valamit fogni, az előbbi tárgyat talán chitonnak lehetne nézni, az utóbbi még kevésbbé biztos. Mindegyik ló alatt a megszokott emberi alak; a jobboldali kinyújtja jobbik lábát, a balsót térdén behajlítja, a másik mindkét lábát egyenletesen nyújtja ki. A jobboldali lovas mögött balra fordultan férfialak látszik, térdig érő chitonban, karját kinyújtja, fejét inkább csak sejteni lehet mint látni és azért megengedhető az a föltevés, hogy a jelen táblácska készítője ide helyezte a kosfejü embert, a ki számos más emléken a fa közelében szokott állani. A baloldali lovas mögött jobbra álló kakas formái kevésbé találóan jellemeztettek, mint az aquincumi táblácska kakasa. Az alsó tér középső jelenetében más a fa formája. A fa nem úgy, mint az aquincumi példányon, egyenes törzsből három erős kart bocsájt fölfelé, de a görbén meghajló törzsből egy főág nyúlik ferdén fölfelé, melyből párosával állanak ki az inkább levelekre, mint ágakra emlékeztető nyújtványok. Az egyik baloldali nyújtványról lecsüngő állatot is máskép rajzolja ezúttal a művész, csupán a törzs és a nyak csüng le; a rajz nem is mutatja, hogy a művész négylábú állatra gondolt. Az állat melletti ember jobb alkarja valószínűleg a hiányos öntés miatt maradt el. A fán túl jobbfelől a fa fele lépő oroszlán van; az oroszlán alatt úgy mint több más alak alatt a talapzatot jelző két vízszintes egyenes vonal látszik. A mező bal oldalán határozatlan idom domborodik, melyet még leginkább harántosan elhelye-