Budapest Régiségei 8. (1904)

Nagy Géza: Budapest és vidéke az őskorban 85-157

1.4? 2"5 cm. széles périmés és 5 cm. hosszú, 27 cm. széles tokos véső (Rég. N. 31/1883.), egy kihajló élű nagyobb tokos véső, melynek hossza 7 cm., szél. 4*7 cm. (Rég. N. 34/1883.), ismét egy tokos véső és késtöredék (Rég. N. 133/1895.), egy markolatán rovátkos díszszel ellátott késtöredék, melynek pengéje és markolata egy darabból áll. (Rég. N. 41/1896.), karperecz, kartekercs és buzogány. (Rég. N. 62/1899.) Volt ezen állítólagos békásmegyeri tárgyak közt néhány vaskori is, úgy mint egy 10 cm. átmérőjű bronztorques, kerek pálczából, végein csavarmenetes díszítéssel; egy római kori ezüst fibula, félköralakúan felhajló nyakkal, keresztbe álló széllel, nyakán niellodiszítéssel s egyik oldalt OCRD betűkkel és egy La Tène kori bronzsarkantyú. (Rég. N. 91/1887. 3, 65/1899. 4.) S^ent-Endre egyike a legrégibb ismert bronzkori leihelyeknek. Már 1810-ben ajándékozott egy bronz kardmarkolatot a N. Múzeumnak tóthlipcsei Pajor Gáspár, melyet szentendrei szőllejében találtak.

1 A múlt század dereka felé egy cserépedénybe rejtett kincslelet került napvilágra; volt benne két bronz kartekercs középbordával ellátott hullámvonalas díszű lemezből s mindkét végén korongalakú sodronytekercscsel (M. N. Múz. I. ter. XLV. 5.), minők Reinecke szerint a II. és III. időszakban fordulnak elő, egyiket Fejérváry Gábor (f 1851) szerezte meg s gyűjteményével Angolországba, Riskes-Curie birtokába került, a másik Kubinyi Ferencz losonczi gyűjteményét gazdagította a kincslelet egyéb tárgyaival együtt, minők : a sajátos magyarországi formák közé tartozó s nagy tekercses koronggal ellátott karperecz, a II. időszaknak egyik jellemző ékszere (M. N. Múz. I. ter. XLIV. 2.), 2 korongos fejű tű (U. o. XLV. 52, 154.) és korongalakú boglár, közepén nagy tüskével. Kubinyi ezeket az oroszok által 1849-ben fölégetett többi losonczi régiségeinek maradványaival 1850- és 1851-ben a M. N. Múzeumnak ajándékozta. (Rég. N. 6/1850. A. 10—12. és 51/1851. 8-9.) * Egy a patak medrében lelt díszített bronz lándzsahegyet vétel útján szerzett meg a nemzeti múzeum. (Rég. N. 47/1900.) A budapesti egyetem birtokában egy gyűrűöntésre szolgáló bronzkori agyagminta van.

3 A szentendrei bronzkori nép temetője a Paps^igeten volt, hol a partban bolthajtásalakra vannak egymás fölé vagy oldalaikra rakva az urnák.

4 Az őstelep nyo1 Cimeliotheca Musei Nat. Hung. Buda. 149, 1. 17. sz. 2 Arch. Közi. II. k. 90., 91., 98. 1. Képatlasz. VI. tábla. 22. VIII. t. .34- XIX. t. 122. — Hampel J. Trouvailles 55 — 54. 1. A bronzkor. XLIV. t. 2. és II. k. 142. 1. 3 Hampel J. Catal. expos, préhist. 156. 1. 7. sz. i Arch. Közi. IV. 169.