Budapest Régiségei 8. (1904)

Nagy Géza: Budapest és vidéke az őskorban 85-157

12Ó fontosságot, hogy ha nem is épen egy nemzedék, de mindenesetre egymáshoz közel eső időben élt nemzedékek fontosabb és féltettebb tárgyainak a gyűjtelékéből áll. Úgy Kossina, mint Reinecke a bronzkor II. időszakából eredőnek mondja és pedig Reinecke szerint valamivel későbbi, mint az ó-budai tekercs, úgy hogy a Kr. e. 1800—1500 közti időnek szemben a felső-baloghi, rimaszombati, forrói stb. leletekkel egy újabb csoportjához tartozik a tőkési, ráksii és szigligeti leletekkel együtt. Már föntebb megjegyeztem, hogy ezen időszakok egymásutáni sorrendje bajosan alkalmazható a magyarországi bronzkorra; sokkal több a valószínűség abban, hogy ethnikai különbséget jeleznek s ez esetben egykorú lehet az úgynevezett I—

II. időszak a III. időszakkal, sőt emez meg is előzheti amazokat s közvetlen kapcsolat lehet a II. és IV. időszak között. E tekintetben nagyon érdekes tanúságokat szolgáltat a rákospalotai lelet. Ethnikai jellegét tekintve, az osztrák, cseh és délnémet csoporttal rokon tárgyakon kívül olyanokat is foglal magában, melyek az Odera vidékével való kapcsolatra utalnak. Ilyen különösen az egyik oldalon föl, másikon lefelé hajló tekercses végű karperecz, mely — mint Reinecke mondja — aránylag gyakori Sziléziában, Posenben és Keleti-Poroszországban. Ilyen karperecz van a baranyamegyei korosi leletben (Nemz. Múz. XLV. tábla, 60. 64. sz.), hasonló, de igen vastag huzalból készült tekercset találtak a torontálmegyei Sasüllésen, mely a szegedi múzeum birtokába került.

1 Szintén az Odera-Elba vidéken fordul elő a rákospalotaival egyező edényidom,

2 melyet a két nagy füllel ellátott hengeralakú magas nyak és a dudoros diszű kettős kúpszerű has jellemez. Egyik sajátossága a fül tetején alkalmazott félholdalakú mélyedés, a mi az olaszországi terramarék «ansa lunata»nak nevezett edényfüleivel mutat közelebbi kapcsolatot; ilyen edényfülek ismeretesek a szelevényi és gerjeni terramare dombokból, a hatvani urnatemetőből és Vattináról,

3 de míg Reinecke a szelevényi és hatvani edényeket a bronzkor IV. időszakából eredőknek véli, Wosinszky, a ki a gerjeni Várdombon kő-, agancs-, csont- és agyagtárgyak tekintélyes halmaza mellett egyetlenegy bronztárgyat sem talált, e telep idejét a kőkor végére vagy a bronzkor kezdetére teszi; a vattinai homokgödörben is 722 tárgy közt csak 1 Arch. Ért. XXIII. 1903. 44. 1. 2 L. Reinecke czikkét Arch. Ért. 1899. JJ

1

,. 1. 3 Hampel J. : A bronzkor. LXXXVIII., CXXX. és CCI. t. — Arch. Ért. XIV. 1880. 58—60. 1. Új foly. XI. 1891. 510. 1. XIV. 1894. 8. XIX. 1899. 169. — Wosinszky M. Tolna vármegye a\ őskortól a honfoglalásig. I. k. J24, 409. s köv. 11.