Budapest Régiségei 8. (1904)
Nagy Géza: Budapest és vidéke az őskorban 85-157
119 ábrát), közben egy-egy, összesen pedig három kis dudorral, a bögre magassága 7'5 cm., nyilasa 7*5, alja 4*5 cm. átmérőjű. Ezekhez járul egy 4*5 cm. magas, 7*5 cm. átmérőjű födő vörösre égetett, durva agyagból. Őskori edényeket szórványosan egyebütt is találtak Budapest határában. Ilyen pl. az aquincumi múzeumban egy 14 cm. magas, nyilasán 14, alján 8'5 cm. átmérőjű fületlen csupor vastag falú durva • fekete agyagból, falán vastag fekete koromréteggel, mely 189 5 -ben az esztergomi vasuttöltés mellett a Dunánál került napvilágra. Egy másik vastag durva falú csuprot, mely Kund Pál úr birtokában van, a budai oldalon lelteL Kőbányán talált edényeket ú. m. egy kézzel formált egyfülü bögrét, fületlen mély csészét és korongon készült fületlen bögrécskét dr. Hazslinszky Hugó ajándékozott a M. N. Múzeumnak (Rég. N. 23/1896). Ezek azonban már nem tartoznak a bronzkorba. A korongon készült edények a vaskor «La Tène» névvel jelölt időszakában tűnnek föl s benyúlnak a római uralom szakába, a mikor a fejlett fazekasság mellett a barbároknál igen durva és esetlen formájú edények is jelentkeznek, mint az említett kőbányai leletnél, melynek korát a velük lelt Vespasianus-féle ezüstdénár eléggé meghatározza. Az urnatememetőkön kívül szórványosan bronztárgyak is kerültek elő a főváros minden részéből, de különösen a Dunából. így 1850-ben a pesti oldalon 12—25 bronzkardot halásztak ki, melyeket Fejérváry Gábor szerzett meg I s gyűjteményével külföldre kerültek. Két kardot (1. az ábrát), melyet szintén a Dunában leltek, 1891 június havában az Egger testvérek régiségkereskedése bocsátott árverésre Londonban. 2 Az egyik (Hampel CLXXIX. 5) markolattal van ellátva s a Hampel felosztása szerinti B) típushoz tartozik ; 3 egészben véve mintegy 5 3 1 / 2 cm. hosszú, ebből a liliomlevélhez közeledő formájú pengére 43 y 2 cm. esik, a három gyűrűs markolat korongban végződik, melynek közepén gombszerű kiemelkedés van. A másik (Hampel CLXXX. 11. 1 Hormayr : Archiv f. österr. Gesch. XXIX. 284. Hampel J. : A bronzkor. II. k. 112. 2 Arch. Ért. 1902. XI. 525— J27. 1. III. t. 5., IV. t. 11. Hampel J. : A bronzkor. CLXXIX. t. {< — CLXXX. t. ÎI. — CLXXXÏ. 11. a. L. még u. 0. III. k. 82. 1. 3 Hampel id. m. III. k. 86. 1.