Budapest Régiségei 8. (1904)

Hampel József: Thrák vallásbeli emlékek Aquincumból 3-47

II megvan, értjük a két lovas közti női istenséget és erős a gyanú, hogy /pán azért maradt el, mert a rajzoló már nem birta a helytelenül hoszra nyújtott lovak közé beleszorítani. A rajzbeli fogyatkozásokhoz hozzájárul a készítő technikai járatlansága Hi/dgy gondatlansága. Ez a dombormű plastikai hiányaiban mutatkozik. Hol iHtlmaradnak egyes körvonalak, olykor az emelkedések nagyon is laposak, a /részleteket tökéletlenül dolgozza ki, sőt egész alakokat néha úgy mintáz, /hogy alig lehet reájuk ismerni. Mindezek már eleve arra a föltevésre visznek, hogy schematikus munI kával van dolgunk, mely nagyon középszerű provinciális fémműves kezéből ered és igen valószínű, hogy már maga a készítő sem volt teljesen tisztában azoknak a compositióknak az értelme és vallásos értéke iránt, melyeket ábrázolt. Ez az észlelet akkor fog még határozottabban mégerősödni, hogyha az aquincumi lemezkét az ő analógiáival fogjuk egybevetni, melyek néha egyik-másik részben valamivel tökéletesebbek. A lemez három csoportja közül a legfontosabb és arányai által, valamint középső elhelyezése miatt kitűnik a két lovasból álló csoport. Egyik lovas jobbról, a másik balról közeledik a középső tengely felé. Egy idom van köztük, mely most egészen határozatlan; csupán azt jelzi, hogy itt máskor női alak áll. Termékeny képzelem a nyers nyomokban virághagymát és belőle hosszú szárral kiemelkedő virágot láthatna. A jobboldali lovas fején hegyes csúcsú phrygiai sapka van; úgy látszik, hogy testét ujjas zubbony borítja, mely övvel derekához szorul ; baljával a ló gyeplőjét fogja, jobbjában oly határozatlanul ábrázolt hosszúkás tárgyat tart, mely esetleg rhyton lehetne, sőt még bőségszarvnak is beillenék. Azonban más analog esetekben sem rhyton, sem bőségszarv nem szokott a lovas kezében lenni és azért a jelen kétes esetben is inkább arra a föltevésre van hajlandóságom, hogy nincs a lovas jobbjában semmi, csupán a két kéz közti téren van valami és az lehet rhyton. A ló lábai alatt hasán elterülő alak is mutat valami sajátszerűséget. Máskor ezt az alakot legfölebb rövid chyton födi, akad egész meztelen alak is, de ez itt az egyedüli eset, a mikor ujjas és jóformán bokáig érő öltöny van rajta. Az emberi alak a fejét kissé fölfelé emeli és mintegy alkarjaira támaszkodik, rajta áll a ló három lába. A balfelőli lovas fején nincs csúcsos sapka ; lehet hogy sisakot képzelt rajta a művész, de az is lehetséges, hogy födetlen a feje; ruhájának a formája époly bizonytalan mint a süvege, ellenben világos, hogy baljával fogja a lova gyeplőjét és fölemelt jobbjában hosszú póznát tart, melynek (lándsás) 2*