Budapest Régiségei 8. (1904)

Nagy Géza: Budapest és vidéke az őskorban 85-157

111 E kor különböző időszakaiból származó emlékeknek, bronztárgyaknak, földberéjtett kincsnek, urnatemetőknek sat. egész sora ismeretes Budapest környékéről. Magának Budapestnek a határában egyes bronztárgyakon kívül, melyeket vagy elrejtettek, vagy véletlenül jutottak a földbe és Dunába, legalább is négy urnatemető került napvilágra, ú, m. a külső soroksári úton, a városligetben, a Kelenföldön és a pest-rákosi országúton. Ezenkívül az ó-budai szeszgyárnál egy tüzelőhely közelében 1868/69 te

^

n mintegy 9 agyagkúpot találtak, a mi őstelepre mutat. Ezek közül egyet dr. Rómer FI. a N. Múzeumba hozott be. (Rég.*N. 198/1870.)* Az urnatemetők közül legkevesebbet tudunk a Városligetiről. Az Archaeologiai Közlemények 1863-ik évfolyama (III. k. 173. 1.) említi, de csak anynyit jegyez meg, hogy a mikor a tavat ásták, találtak egy hamvvedret. A külső soroksári úti urnatemetőre az összekötő vasúti híd felől levő oldalon az általános csatornázás központi szivattyútelepének készítésekor 1891 augusztus havában bukkantak. A fővárosi mérnöki hivatal azonnal értesítette a leletről a M. N. Múzeum igazgatóságát, mely még aznap, aug. 1 o-én délután e sorok íróját küldte ki a talált tárgyaknak a M. N. Múzeumba leendő beszállítására. Az ép urnák még eredeti helyükön voltak, csak a föld volt mellőlük eltakarítva ; egyszerűen a földbe voltak helyezve s így mindenesetre más időszakból valók, mint a kelenföldiek, melyeket kövekkel körülrakva s lapos kővel letakarva találtak. Az urnát azonban nem hagyták Kr. e. 2778—2565, Brugsch sz. 2466—22?}, Lepsius sz. 2}8o—2156, Liblein sz. 2268—2108), Montelius : nDie Chronologie der ältesten Bronzéit» ez. művében (V, ö. Archiv für Anthropologie 1900. XXVI. 6j6 s köv. 11.) ez alapon a Kr. e. III. évezredbe tette az aegei vagy praemykenaei bronzkultura keletkezését, melyen fölismerhető a XII. dinasztia idejebeli egyiptomi műveltség befő yása s ebtől kiindulva, a Kr. e. 2000 évig, sőt korábbra is vitték az európai bronzkor kezdetét (V. ö. Reinecke P. Tanulmányok a magyarországi bronzkor chronologiájáról. Arch. Ért. XIX. 1899. 252. 1.) Ma azonban már pontosan meg jehet állapítani a XII. dinasztia uralkodása idejét a kahuni papyruslelet azon adatából, a mely arról szól. hogy a Sziriusz hajnali fölkelése III. Uszurteszen király 7-ik évében, a Pharmuthi hónap ió-ik napára esett. (V. ö. Zeitschr. f. Ägypt. Sprache. XXXVI!. k. 2. fűz. 89. 1. — Proceedings of the Society .•of Bibl. Archaeology. 1899. XXI. k. 7. r. 26}. 1. — Revue Archéologique 1899. szept. fiiz. 558- 1.) Dr. Mahler Ede számításai szerint ennek megfelel Kr. e. 1876 július 19 s így a XII. dinasztia uralkodását vagy félezer éyvel későbbre kell tenni, mint eddig hitték, tartott ugyanis Kr. e. 1995-től Kr. e. 1801-ig. (Das mittlere Reich der ägyptischen Geschichte. Zeitschr f. ägypt. Sprache. XL. köt. és A régibb bronzkor chronologiájáho\. Arch. Ért. XX. 1902. 29}—296.J. Minden további következtetésnél tehát, mely a XII. dinasztia idejéből indul ki, ezzel a datummal kell számolni. ' • . * Arch. Ért. I. 1869. J02.