Budapest Régiségei 7. (1900)
ÉRTESÍTŐ - Éber László: Az aquincumi négerszobrocska ismertetéséhez 172
ï 7 2 jegye sáslevél, melyet jelenleg «î»-vel irnak át. Etymologiailag megfelel a sémita i-nek, de többnyire úgy olvassák, mint a magyar á-t, például Imn = Ámon. Mellette áll a vízhullám képe, a mely mint hieroglyph az «n» betű jelzésére szolgál és így az előző i jegygyei kapcsolatban az «m» (olv. án) szót nyerjük, a mely igen használatos. Első sorban proposition ak használják a «részéről» értelemben, például «írt kst ín hmï» = a munka a művész részéről», vagyis a művész készítette munka. Ilyen vonatkozásban tehát passiv jelentése van. Ha valamely mondat alanyát különösen ki kell emelni, akkor a szokásos szófűzés ellenére a mondat elejére kerül, de az «ín» szó előzi meg, például «ín hnf rdî, írtf — ő Felsége meghagyta, hogy megtétessék». A mi esetünkben az ín szót nyilván az első jelentéssel kell vennünk és praepositiót látnunk benne, de hogy milyen értelemben, azt a szöveg töredékes volta miatt meg nem fejthetjük. A második sor a bagoly képével kezdődik. Mint hieroglyph az «m» betűt jelzi, de e képes jegyet praepositiónak is használják a -ban, -ben, -ba, -ból, -bői, -on, -en, -hoz, -hez, -köz, alatt, mint, szerint jelentéssel. Mint kötőszó is használatos, «midőn, ha» értelemmel. A mi kövünkön már az első sorban megkezdett szó betűje gyanánt szerepel, míg a mellette álló második «m»-nek prsepositio-jelentése van és a következő szóra vonatkozik, a mely egyptomi nyelven ímih, vagyis tiszteletreméltó, tisztelt, megdicsőült. A harmadik sor í-vel és utána emberi alakkal kezdődik. Az emberi alak a szokásos háromszögű kötényt viseli magán és bal kezét fölemeli. Az egésznek «ó !» indulatszó jelentése van. Következik az «im>hw = tiszteletreméltó, tisztelt, stb.» szó. A w betűt typik képe fejezi ki, melynek elülső része még világosan látható. A negyedik sorban ismét az «ím'hw» szót olvassuk, mellette a hr = alatt» szó. A vonalozott kerek sík, a melyet h-val írunk át, a eh betűt jelzi és alatta a száj képe az r betűnek felel meg. Az előttünk levő szövegtöredék értelmét tehát — mint már kezdetben említettük — lehetetlen megfejteni. Az utolsó sorban álló két hieroglyph —• az első valószínűleg ismét r, a második egy ág képe, a ht szótag jelölése — sem járul hozzá a szöveg értelmezéséhez. Annak a csekély eredménynek ellenére, a melyet töredékünk történeti és naplótudományi szempontból nyújt, mégis igen figyelemreméltó darab, mert írásának jellege szerint okvetlenül a régi birodalom idejéből való és így a legrégibb példány a magyar nemzeti múzeumban őrzött egyptomi régiségek között. Mahler Ede. Az aquincumi néger szobrocska ismertetéséhez. A »Revue de l'Art ancien et moderne» folyóirat ez évi folyamában (VII. köt., 131. s kövv. 11.) leirását és képét adja egy bronzszobornak, a mely érdekes kiegészítését képezi a «Budapest Régiségei» VI. kötetében tárgyalt négerábrázolások sorozatának. A 82 centiméter magas szobrot Tarragonában, a régi Hispánia Tarraco városának maradványai között találták és jelenleg a tarragoniai múzeumban őrzik,, melynek egyik legfőbb büszkesége. A kétségkívül alexandriai eredetű szobor néger fiút ábrázol. Testének idomai, a vékony lábszárak, a kiszökőhas, de különösen feje, a legnagyobb ethnographiai hűségre való törekvést árulják el. Egyenletesen előre nyújtott két kezével tálezát támaszt alá. A test súlya a jobb lábszáron nyugszik, de a nélkül a szinte kínos contorsio nélkül, a mely a chalon-sur-saónei szobrocskát jellemzi és a mely némileg meg van az aquincumi példányon, is. Ilyképen a tarragoniai szobor a terhet hordozó négerek ábrázolásának egy külön typusát képviseli, de még más szempontból is érdekes.. Az a körülmény, hogy egy, a méretekben megfelelő négyágú bronzlámpa mellett találták, valószínűvé teszi, hogy a tálezán a lámpa kezeléséhez szükséges apró szerszámokat helyezték eL Tekintetbe véve a méretek különbségeit, valami hasonló rendeltetést tulajdoníthatunk az aquincumi bronzszobrocskának is. É. L.
