Budapest Régiségei 7. (1900)

Kuzsinszky Bálint: Ujabb kőemlékek az Aquincumi Muzeumban 3-66

7 tos és dombortnívű emléket (37—63) szolgáltatott. Föl kell tennünk, hogy Aquincumból hozták át építési anyagúi, úgy, hogy ebből is következtethetjük, mikép pusztult el Aquincum. Sajnos, hogy a legtöbb darab csonka, mert vagy már mint ilyent használták fel, vagy azért, mert a középkori kötőanyag erősebbnek bizonyult, mint maga a mészkő s munkásaink csak töredékekben fejthették ki. Mindazonáltal úgy a tisztán dómbormívű, mint a felirattal ellátott darabok között egyaránt figyelemre méltók akadnak. Az előbbiek között van 3 darab (37—39) Attis alakjaival, az 59. számú egy III. századbeli csonka katonát ábrázol, a feliratok között pedig a legkiválóbb egy centurioé (42), ki több légióban egymásután szolgált. Az utolsó csoportot képezik a Szent-Endréről (Ulcisia castra) szerzett kőemlékek (64—72). Mint ajándékok kerültek az aquincumi múzeumba. De el is tekintve ettől, több szempontból igazolható, miért foglalnak ott helyet. így a 64. számú felirat a legio II adiutrix egyik zászlótartójáé, a 68—72 sírköveken a női mellképek barbár viselete előfordul több aquincumi emléken is, nemkülönben a 69—70 sírköveken a kocsik is érdekes összehasonlításokra vezethetnek. A Dániel József telkéről származó 64—69 darabok sírok alkatrészeit képezték, a mire Aquincumban is volt példa, hol a Papfölddel szemben a Dunaparton fölfedezett temető sírjai szintén másodszor felhasznált faragott kövekből állottak. Ilyen volt továbbá a toki sír, melynek érdekes faragású részeit Vásárhelyi Géza földbirtokos őrzi Tinyén ; ilyenek voltak a csak vári és bruck-uj falusi sírok a Lajta mellett. A legsajátságosabb, hogy úgyszólván kivétel nélkül benszülött barbárokat ábrázoló sírköveket használtak volt fel e célra. Adja az Ég, hogy az elmúlt triennium eredményéhez hasonló gazdag aratásról a Budapest Régiségei mielőbbi kötete számolhasson be! * 1. Mérföldmutató, kerek oszlop, négyszögű lábbal, az ép törzs magassága i.*35 m, átmérője 43 cm. A Budapesti téglagyár r. t. telepéről (1898). Az igazgatóság ajándéka. A felirat kivakart részeit pontokkal szokás jelezni, ha a betűknek nyoma maradt vagy legalább a helyreállítás minden kétségen fölül áll. Az olvasásban csak a császár egyes rövidített czímei, nemkülönben a helytartóéi egészítendők ki.