Budapest Régiségei 7. (1900)
ÉRTESÍTŐ - A Közgyűlés 1227. kgy. sz. határozata 170 - Mahler Ede: Egyptomi emlék Ó-Budáról 170-172
I7 1 az ó-budai Percz-utcza 206. számú házának építése alkalmából került napfényre.* Bizonyára nem az első eset, hogy a szeszé.lyes véletlen ősrégi emlékkővel gazdagított, hiszen a mai Egyptom területén már nagyon sokszor előfordult, hogy építés közben olyan követ találtak, a mely a fölső habarcsréteg eltávolítása után a legnagyobb fontosságú történeti emléknek tűnt ki és éppen az a kimélet.len eljárás, a melyet a múlt idők emlékeivel szemben annyiszor tanúsítottak, igen gyakran előnyös volt a mai kutatásra nézve. Sok emlék éppen az által maradt fönn napjainkig, hogy előbbi időkben valahol építőanyagnak használták föl és ez előbbi épület lebontása alkalmából ismét előkerült, míg különben talán örökre elveszett volna. Ilyen vagy hasonló körülménynek köszönhetjük a szóban forgó kőemlék-töredéket is. Hogyan került Ó-Budára ? Csak sejthetjük, de bizonyosat nem mondhatunk felőle. Lehetséges, hogy már római időben került ide, de valószínűbbnek tartjuk, hogy egy ó-budai polgár, a kit útja valamikor Egyptomba vezetett, emlék gyanánt hozta onnan haza, hiszen manapság is nem ritkán előfordul, hogy még egyptomi sírköveket is Európába hoznak és itt síremlékeknek használják föl őket. így Berlinben Brugsch basa tanár (meghalt 1894-ben) sírját olyan emlékkővel ékesítették, a mely egykor, az egyptomi történet fénykorában (XVIII. dynastia) Fáraó •sírja fölött állott. A mi kőemlék-töredékünk korára nézve is figyelemreméltó, mert a bevésett hieroglyphek írásjellege szerint a VI. dynastia idejéből, tehát a Kr. e. IV. évezredből való. A bevésett szöveg tartalma ma már nem fejthető meg. A töredéken csak egyes szavakat és betűket találunk, a melyek négy, vízszintes vonalakkal elkülönített sorban állanak. Mélyebb barázda következik azután, és alatta ismét néhány képirásos jegy. Töredékünk első sorában jobbra első kép gyanánt** egy kulcsnak egyetlen hieroglyphikus * L. M. N. Múzeum régiség-naplója 67/1852. szám. ** Egyszer s mindenkorra megjegyezzük, hogy az egyptomi irás rendszerint jobbról balra halad és csak kivételképen — határozott díszítő jeljegygyé egyesített négyszeres képét látjuk, melynek jelentése ncnh zzzélet». A négyszeres ismétlés többesszámra utal. Alatta félkör áll, a «/» betű, mely a sémita »J"j»-nek felel meg, A női nem kifejezésére is használják, így nh = «úr», rib-t «asszony», de az új birodalomban (kezdődik a XVIII. dynastiával, tehát körülbelül 1575~ ben Kr. e.) ezt a női végződést elhagyják. Azonkívül elvont jelentőségű főnévi formák képzésere is használják, így például «hpr = válni», «hpr-t = történet», ncnh (olvasd anch) = élni», «cnh-t = az élet. Harmadik jegy gyanánt kinyújtott kart látunk. Mint betű a sémita W-nek (ajin) felel meg és c-vel iratik át, de ideografikus értéke is van és szűkebb értelemben «kor»-t jelent, tágabb értelemben dl (olv. dá) = adni ; odatenni; odaállítani ; odahatni, hogy». Az alatta álló hieroglyph — gyík képe — az «f» betűt jelzi. Nyelvtanilag suffixum a hímnem harmadik személyének kifejezésére, péld. «pr = ház», npr-f = ai ö (himn.) háza»; «sdm = hallani», «sdm-f=ő (himn.) hall; tehát itt is «dl = adni, dl-f= 8 (himn.) ad. Az első sor ötödik képes legű alkalmazásnál — balról jobbra. Hogy valamely föliratot jobbról vagy balról kell-e olvasnunk, az iránt az emberi és állati alakokhelyzete ad útmutatást, a mennyiben ezek mindig a kezdet felé tekintenek.
