Budapest Régiségei 6. (1899)

Kuzsinszky Bálint: A papföldi ásatások 1897-1898 években 19-36

24 , ez a köz mégsem lehetett osztva, mert a háttérben, minden kétséget kizárólag felismerhető a boltok sora. Csak kettő van egész szélességében feltárva (/, 2), SL harmadik (j) ellenben félig. Hátsó részük a mai országút alá esvén, mélységük nem ismeretes. Dél felé, úgy látszik, több bolt már nem következett. A homlokvonalban 60 cméter széles kőhasábok fekszenek (2. ábra), felső lapjukba a külső szélhez közelebb párhuzamosan két csatorna van vájva, melyeknek a felső borítólapban hasonlók feleltek meg. Mint másutt, úgy itt is e csatornák arra valók voltak, hogy közéjök deszkalapokat lehessen tolni, melyekkel éjjelre a boltokat elzárták. Az egyik sarokban, a válaszfaltól mindig délre ^o cméterre megszakadnak 1. ábra. A C utczai tornácz egyik pilléi lába. a csatornák, illetve a küszöbkő felső felülete ilyen szélességben mélyebbre van kivésve, hogy egy csapon forgó egyszárnyú ajtónak helyet adjon, melyen át csak a kereskedő járt ki s be, mert a vevőközönség kívül a fedett tornácz alatt állva válogathatott a bolt egész szélességében elnyúló állványon kirakott portékában. Az elválasztó falak homlokát (antae), a négyszögű lyuk után következtetve, mely a küszöbkőbe van vésve, egy-egy csapra eresztett négyszögű kőpillér képezte. A római építkezésnek az a sajátsága, hogy a házak külső architektonikus kiképzésére épenséggel semmi súlyt sem fektetett, éles ellentétben áll a modern építéssel. Legfölebb azon utczáknak volt derültebb, változatosabb képe, melyekre oszlopos csarnokok vagy boltok nyíltak. Az épületek homlokzatán más nyilas nem igen volt, mint a kapuké. Bár ismerte már a római a táblaüveget, de ablakai inkább szűk réseknek mondhatók s csak itt-ott találjuk a