Budapest Régiségei 6. (1899)

Kuzsinszky Bálint: Aquincum római feliratai : 3. közlemény 109-150

i

3

8 Marcus Aurélius Licinius, a kormányzói iroda segédje, a maga és övéi nevében fogadalmát teljesítette ezen oltár felállításával. A felállítás éve Kr. u. 229, midőn Alexander Severus császár harmadszor és Dio voltak a consulok (3 510). Marius óta a sas a legio jelvénye s az aquilifer gondjára volt bizva, ki azt az első csatasorban vitte. A mellékelt rajz egy milanói sírkövet (Domaszewski, Die Fahnen im römischen Heere S. 30. Fig. 4.) ábrázol, az aquilifer teljes alakjával. A sas (feje letörött) magasra emelt szárnyakkal áll egy villámnyalábon, mely közvetlenül a rúdhoz van erősítve. A rúd alján a keresztfa arra szolgált, hogy túlságosan mélyen ne szúrhassák be a földbe. 121. Oltárkő talapzata, az ó-budai «Aquincum» nevű téglagyár területén találták. Jelenleg a n. múzeumban van. MARTI T • CLA AQVILIF SACRVM MARTINVS LEG • II - « Olvasd : Marù sacrum ; T(éus) Cla(udius) Marlinus aquilif(er) leg(ionis) II ad(iutricís). Marsnak szentelve. Titus Claudius Martinus, a II. segédlegio sasvivője (6457). Az armorum cuslos jelentésére a névből következtethetünk. Nyilván az az altiszt volt, ki a szertárra felügyelt s a térparancsnoknak (praefectus castrorum) volt közvetlenül alárendelve. A gyakori említése feliratokon azonban azt sejteti, hogy egy légióban többen voltak ezzel a functióval felruházva. 122. Oltárkő. Ó-Budán lelték, jelenleg a n. múzeumban van.