Budapest Régiségei 6. (1899)

Éber László: Néger rabszolga bronzszobrocskája az Aquincumi Muzeumban 3-17

7 művészetben először. Már egyptomi és perzsa emlékeken is találkozunk többékevésbbé hü ábrázolásaikkal, de a görögök eleinte inkább csak az utazók leírásaiból ismerhették őket, míg a perzsa hadjáratok alkalmából az ellenség soraiban látták őket küzdeni. A különös jövevények nagy hatást gyakorolhattak fogékony kedélyökre. 480 körül Kr. e. egy attikai trioboloson néger főt látunk bagoly helyett. Utóbb Athénben a néger rabszolgák nem tartoztak a ritkaságok közé, a diadochok idejében meg épen nagy kedveltségnek örvendtek és bizonyos szerepet kezdenek játszani a képzőművészet tárgyai között is. A hőskor nagy alakjai, Theseus, a Niobidák, az edényfestményeken néger rabszolgák kíséretében lépnek föl, Memnon, a trójaiak szövetségese, néger katonákat vezet a görögök, ellen, sőt Herakles mondáinak ábrázolásain is előfordulnak itt-ott. A görögök a művészi ipar terén is fölhasználták őket. Serlegeknek, korsóknak néger fej formát adtak; találunk ilyen idomú lámpákat, súlyokat, szelenczéket is. Mindezen ábrázolásokban rendkívül jellemző módon, sokszor épenséggel torzképszerűen jut érvényre a négereknek a görögtől annyira különböző profilja, de a test formái schematikusak, alig térnek el a görögökétől. Azonkívül ezeknek az alakoknak a szerepe is csekély: az edényfestményeken, domborműveken csak mint kísérők szerepelnek, a művészi ipar alkotásaira inkább a komikus hatás kedvéért alkalmazhatták őket. A teljesen, a legapróbb részletekig hű ábrázolás, az egyes alaknak genreszerű érvényre jutása, a különböző afrikai törzsek megkülönböztetése az alexandriai művészet érdeme. Aligha tévedünk azon föltevésünkkel, hogy Alexandriában az ilyen exotikus alakok készítése, sokszor talán gyári előállítása a római császárság korában, a Krisztus utáni első századokban virágzott legjobban. Egyptom, a mindenféle mondáktól csudálatos folyamával, ősrégi időkbe visszamenő culturájával, titokzatos épületeivel, érdekes állat- és növényvilágával, a parti városokban összesereglő népek különféleségével, mindig különös vonzó erőt gyakorolt a rómaiakra. A császárok közül többen tanulmányutakat tettek Egyptomba. Falfestmények és mozaikképek igen gyakran egyptomi tájakat ábrázoltak. Csakhamar divattá vált az afrikai rabszolgák tartása, úgy hogy a császári időben egy előkelő háztartásból nem volt szabad hiányozniuk, sőt, úgy látszik, a római hölgyek különös előszeretetet mutattak irányukban. Négerek életnagyságú márványszobrai, de különösen apró bronz- és terracotta-szobrocskái az egész birodalomba elterjedtek, csak úgy, mint az alexandriai ötvösök hires készítményei. Az alexandriai eredetű ethnographiai ábrázolások között rendkívüli kedveltségnek örvendtek a pygmasusok groteszk alakjai. A campaniai falfestmények a Níluson evezve, darvakkal, vizi lovakkal küzködve, mutatják be ezeket az idomtalan groteszk törpéket. Számos agyag- és bronz-szobrocska fölfegyver-