Budapest Régiségei 5. (1897)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Muzeum és kőemlékei : az épitészeti részek kihagyásával 95-164

gyűjtessenek lehetőleg az összes római tárgyak egész Ó-Buda területéről. A törekvést meglepő siker koronázta, főleg a kőemlékek száma szaporodott tetemesen, úgy hogy már 1889-ben azzal az indítványnyal fordulhattam Havas Sándorhoz, adná beleegyezését, hogy a Krempel-malom egyik szobáját a főváros kibérelhesse s ott a régiségekből állandó kiállítást rendezhessek be. Más költségről, mint azon 80 frtról, melyet a helyiségért évi bér fejében a tulajdonos kért, nem volt szó, mert a kiállítási szekrényeket némi átalakítás után egyelőre elég alkalmasaknak találtam a régiségek befogadására. Midőn értök a műcsarnokba mentem, az ott elraktározott kiállítási tárgyakat, modelleket, melyek ezrekbe kerültek, már a legszánandóbb állapotban találtam. Legalább azonban a régiségeket sikerült megmenteni. A régiségek kiállításának a Krempel-malomban tetszeni kellett, még inkább az eszmének, mert egyre hangosabbá vált az óhaj, hogy a gyűjtemény méltóbb elhelyezést nyerjen. Nagy érdeme van Havas Sándornak abban, hogy a tanács a legnagyobb jóakarattal karolta fel egy önálló múzeumépület eszméjét. Kezdetben arról volt szó, hogy néhány száz forintból az ásatások anyagából építtessék ez föl, a minek lehetetlenségét természetesen csakhamar be kellett látni, de már akkor a tanács elhatározta volt az építést. Ezen előzmények után épült föl aztán mintegy 11000 frt költséggel 1894-ben azon egy teremből és előcsarnokból álló oszlopos templomforma ház, mely a jelenleg kibővített múzeumépületnek középső részét képezi. A kibővítés szükségessége már 1894 május 10-én a megnyitás alkalmával kitűnt. S úgy a főváros tanácsa, mint a közgyűlés felismerve az intézmény életképességét, nem is késett soká, hogy a muzeumot megnagyobbítsa. A két szárnytoldalékot ugyancsak Orczy Gyula főv. mérnök tervezte, ki a múzeum első terveit is készítette. Az építési munkálatokat szintén a régi vállalkozó, Mann József kapta meg, még pedig ugyanazon feltételekkel (4% felülfizetéssel), a melyek mellett első ízben az építéssel megbizatott. A kibővítés költségei mintegy 13000 frtra rúgtak. A múzeum-épület, úgy a hogy ma előttünk áll, 37 m hosszú. Domináló része a régi, középen emelkedő templum in antis, két korinthusi oszloppal díszített előcsarnokával, melyhez 9 lépcső vezet föl. A folytatást két oldalt egyegy csupán két lépcső magasságú s jóval beljebb eső tornácz képezi, melyek tetőzete 4—4 római dór oszlopon nyukszik. A középső teremből 4—4 lépcső vezet le az ezen tornáczok mögött fekvő helyiségekbe, melyeken át a két sarokterembe jutunk. Kivül ezen sarokhelyiségeket ioni falpillérek díszítik s a középrésznek megfelelőleg acroterionokkal koronázott oromtetők fedik. Az épület külső classikus formáival összhangban áll a termek belső stil-