Budapest Régiségei 5. (1897)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Muzeum és kőemlékei : az épitészeti részek kihagyásával 95-164

A millenium éve annyiban maradandó emlékű lesz mindenkor az ó-budai ásatások történetében, hogy a helyszínén épült múzeum kibővítése ezen évben fejeztetvén be, lehetővé vált, hogy a leletek a hely fontosságához s a főváros méltóságához illő keretben nyerhettek, illetve nyerhetnek elhelyezést. Már 1880-ban felmerült az eszme, hogy az akkor még egészen föl nem ásott amphitheatrum leletei együttesen az érdeklődő közönségnek bemutattassanak. A n. múzeum igazgatója, Pulszky Ferencz, akkor meg is igérte, hogy néhány napra terjedő kiállítást rendez, mielőtt a tárgyak a régiségosztály többi hasonló természetű emlékei közé beosztatnának. Másodszor 1882 febr. 2-án vetette föl az orsz. műemléki bizottság s a fővárosi régészeti bizottság kebeléből kiküldött vegyes bizottság a kiállítás kérdését s fölkérte a tanácsot, hogy e czélra valamely fővárosi középületet jelöljön meg. A tanács a legalkalmasabbnak a III. ker. elŐljárósági épület valamely helyiségét találta s a rendezéssel bold. Havas Sándort bizta meg. A dologból azonban nem lett semmi, mer Czobor Béla, mint a múzeum kiküldöttje arról értesítette az elöljáróságot, hogy a régiségeket a múzeumba akarják szállítani s ottan kiállítani. Midőn két évre reá, az 1885. orsz. kiállítás előmunkálatai megkezdődtek, a főváros kiállítási bizottsága kívánatosnak találta, hogy a főv. pavillonban az ásatások rajzai s az időközben előkerült ó-budai régiségek szintén kiállíttassanak. Gerlóczy Károly alpolgármester 1884 jun. 4. értesítette a nemrég legnagyobb sajnálatunkra elhunyt Torma Károlyt, hogy a rendezéssel megbizza s a kiadásokra 400 frtot helyez kilátásba. A kiállításon tényleg négy fali tárlóban ott szerepeltek az aquincumi leletek. Rajzok hiányzottak azonban, még sajnosabb volt, hogy a régiségek magyarázó katalógusa nem jelent meg. A kiállítás bezárása után a régiségeket, úgy a hogy a tarlókban voltak, a többi fővárosi kiállítási objectumokkal együtt a városligeti műcsarnokban beraktározták. 1888-ban megbízatván az ásatások vezetésével, első percztől fogva arra törekedtem, hogy a felásott régiségek a helyszinén maradjanak s ugyanoda Budapest Régiségei. V. I3