Budapest Régiségei 5. (1897)

Nagy Géza: Budapest a népvándorlás korában : mondai történet, az Etzelburg, Sicambria és Buda nevek keletkezésének magyarázata : régészeti nyomok, az ó-budai és lóversenytéri népvándorláskori leletek : a népvándorláskori leletek ethnikai csoportosítása 53-94

8

4 végek, az első csoporttal vannak rokonságban.

1 Feltaláljuk a második csoport hosszú, keskeny szíjvégeit, övkapcsait egészen megmerevedett, szinte mértani alakokká vált virágdíszítményeikkel, mint a pustfatóti és kunágotai (Csanádm.) leletekben ;

2 igen jellemző a pus^tatóti félköríves szíjvégen tapasztalható eldurvulás, melynek mása a keszthelyi leletben is előfordul, a gyöngysoros keretbe foglalt díszítmény egy kétfelé ágazó, mindegyik oldalon két-két levéllel ellátott virágszálat ábrázol, az adonyi leletben a virágszál idoma a kusza körvonalakból már nem ismerhető fel, míg a mártélyi leletben a körvonalak inkább valami méh- vagy légyféle rovar alakjára emlékeztetnek, mint virágra,

3 valamennyi pedig arra a motívumra vezethető vissza, melyet a csikói 549-Ík sír félköríves préselt övdíszein találunk, ez pedig kétfelé ágazó fa alatt egymásfelé forduló két madárból áll, a mi különben egy másik adonyi övdíszítményen még jól fölismerhető ;

4 a kecskemét-miklóstelepi szablya keresztvasának középlemezdíszítménye szintén összefügg a második csoportbeli leletekkel, melyekhez hasonlók Bölcskén, Csikón s Keszthelyen fordultak elő ; a préselt négyszögű lemez kilencz mezőre van osztva, mindegyikben egy teljesen eldurvult virágfélével, hasonló jellegű beosztást találunk gyöngysoros vagy ponczolt pontsoros keretekkel váltakozva egy pár keszthelyi, a czikói és bölcskei lemezeken, ezenkívül Keszthelyen előfordul egy négyszirmu virágot ábrázoló díszesebb lemezdíszítmény is, mely készítőjének nagyobb ügyességéről tesz tanúságot, mint emezek.

5 Vannak aztán olyan csatok, szíjvégek, övkapcsok, melyekre a kaukázusi, kobánmelléki leletek nyújtanak analógiát; ilyenek találhatók a kunágotai, pus^tatoti, adonyi (Fejérm.) és kassai (Baranyám.) leletekben, valamint az előbbi csoportból Ordason, Csikón, Csornán, S^eged-Othalmon, Keszthelyen? Némely emléken a keleti (irán-arab) iparművészet befolyása látszik, mint a petrováczi kincs (Pozsegam.) s a blatniczai (Turóczm.) övkapcsok arabeszkes díszítményén, a mi a nagy-szent-miklósi, ú. n. Attila-kincs egyik edénycsoportjánál is jellemző, s egy keszthely-dobogói sírban lelt övkapcsokon szintén feltűnik.

7 Más tár1 Hampel id. m. LV. 2—3., LVI. 1., CXLIII. 1—3., CXLV. 1. 8—10. U. o. 144. 1. 2 U. o. L. 2—6. LVI. 2. 3 U. o. LVII. 1—3., C. 10., LXXIX. 12., CLIV. 2—3. 4 Wosinszky, Tolnám. 949. és Arch. Közi. 98. 1. Hampel id. m. LXXIX. 11. 5 Arch. Ért. 1896. 154. — Hampel id. m. LXXXII. ni. 3. — CI. 2., $., 8., CIX. 3., CXV. 2—3. — Czikói 307. és 442-ik sír. Arch. Közi. XVII. 67., 86. 6 Chantre E., Recherches anthrop. dans le Caucase. Paris-Lyon, 1887. III. k. VI. 3. (P.-Toti, Czikó, Szeged-Öthalom) ; XIII. 11, 14, 15, 22. (Kunágota, P.-Tóti, Adony) ; XIV. (Czikó, Csorna.) — Ordasról ide tartozik a LXXVII. 1. (Hampelnél) csat, Kassáról (u. o.) a CXLVII. t. két csatja. A keszthelyi kaukázusi csattipusok, Lipp V. szerint, alig száz D cm.-nyi terület különlegességei a dobogói temetőn. (Lipp V., Keszthelyi sírmezők. 26. 1. Hampel, CX.) CXI. 1—6. 7 Hampel id. m. CXCV. 1, 2, 7, 8., CXCVII. 8. — A nagy-szentmiklósi edények közül u. o. CLXXXII., CLXXXIV., CLXXXVII—CXC, CXCII. — Keszthelyi övkapocs, u. o. CVIII. 10.