Budapest Régiségei 5. (1897)

Nagy Géza: Budapest a népvándorlás korában : mondai történet, az Etzelburg, Sicambria és Buda nevek keletkezésének magyarázata : régészeti nyomok, az ó-budai és lóversenytéri népvándorláskori leletek : a népvándorláskori leletek ethnikai csoportosítása 53-94

8i a legjelentékenyebbek ; az utóbbinak a környékéről való a bo^soki (Vasm.j rekeszes gránátokkal díszített aranycsat, melyhez egy pár germán típusú tárgy csatlakozik a csornai (Sopronm.) s aztán nemesvölgyi (Mosonm.) nagy sírmezőről ; ezen terület az V. század második felében az Ausztriát magában foglaló Rugilandhoz tartozott; az előbbit a keszthelyi '(Zaláin.) több százados temető néhány germán fibulája stb. egészíti ki, e vidéken egész Dalmácziáig az V. század második felében s a VI. század elején svévek, markomannok és kvádok laktak. Pannónia keleti részéből, melyet a Peiso (Balaton) tavától a Száváig keleti góthok foglaltak el, főleg Tolnamegyéből ismerünk germán emlékeket, ilyenek : a regölyi, gyönki és duna-földvári fibulák, a murgai gránátos csat, a Krisztusmonogrammal ellátott dombóvári ezüst csat s a györkönyi cicada-fibula, ezen környékről valók még Baranya határszéléről, a Sárví^melléken lelt paizs arany kerete rekeszes ékkő-díszítménynyel, s Fejérmegyéből egy cicada-fibula ; a római városok területén előforduló aquincumi germán emlékeket, valamint a Mogentianában megtelepedett páhoki germánok sírleleteit már föntebb említettük ; Bregetióból és környékéről két ó-s^őnyi fibulát ismerünk, az egyik korong-, másik madáridomú s mindegyik rekeszes gránáttal van díszítve, hasonló ékítményül a talán Komáromban lelt ezüst kardhüvelyvég és aranycsat ; a régi Arrabonából (Győr) való egy lemezes övcsat. Mindezen germán jellegű pannóniai leleteknél szembetűnik az a jelenség, hogy a fenéki és bezenyei sírmezőket kivéve, a tárgyak szórványosan fordulnak elő s a leihelyek túlnyomó része nem mutat huzamosabb ideig tartó letelepedésre. Ugyanezt tapasztalhatni az Alföldön is.* Ezzel szemben a második csoportbeli nagy sírleletek az Alföldről és * Hampel J., A régibb középkor emlékei Magyarhonban. Budapest, 1894. (Szilágy-Somlyó XVI — XXXI. t. Apahida XXXII—

XXXVI. t. Brassai rekeszes gyűrű, XLII. t. 4. sz. — Sáromberki fibula, IX. ?. — Kassai fib. 12. 1. b) — Székely V. 2. és Hampel Antiqu. préhist. XXIII. 22. — Zalkod XI. l—f — N.-Várad XLI. 2. — M.-Berény XXXVIII. -- B.-Mindszent LXXV. — Perjámos VI—VIII. — Újlak VIII. — Bakod I—IV. V. 1. — Csömör IX. 2. és XLI. 7. — Szécsény CXXIX. — Esztergom 12. 1. aj — Pásztó CXXXII. 4. — Fenék LXXXIII—LXXXIX. — Bezenye CLVI—CLXII. — Csorna XIII. és 18. 1. — Nemesvölgy CXXXIII. 1—2. CXXXV. 12—14. — Keszthely XCIV., XCIX. — Regöly LXIII. 2. — Dombóvár XLIV. 5. — Györköny IX. 1. — Sárviz XXXIX. — Fejérm. 15. 1. — Komárom XL. — Győr CXXVIII.) — A többire nézve 1. Vec^el, Arch. Közi. XIII. 2. 68. — Ostfrópatak, Arch. Ért. 1894. 399. — Gelénes, u. 0. 1890. 88. — Herpály, u. o. 1894. 396. — D.-Pataj, Arch. Ért. 1894. 36. — Hontm., Hampel J., Antiqu. préhist. 54. — Borsok, Hampel, Antiqu. préhist. XXIII. 52. — D.-Földvár, Arch. Ért. 1880. 141. — Gyönk, Wosinszky M., Tolnám, tört. Első rész. II. k. 984. 1. — Murga, Arch. Ert. 1896. 96. — Ó-s^őnyi korongos fib. u. o. 96. — A brassai aranycsat az apahidai tipusból (v. ö. Hampel id. m. XXXVI., XLI. 7—8.), a kis-selyki fibulák, varadiai csat és ó-s^őnyi madáridomú fibula a bécsi Kunsthist. Sammlung-ban, a várhelyi fibula a dévai múzeumban van (kiadva Arch. Ért. 1897. 288); a pancsovavidéki fülbevalót néh. Mikovinyi Pál sepsi-szentgyörgyi mérnök, ki az aldunai árvízmentesítési munkálatok alkalmával szerezte, inggombnak készítette el ; közlésre várnak a n.-kás^onyi és s^amosujvár-németi leletek. T T Budapest Régiségei. V. 1 *•