Budapest Régiségei 5. (1897)

Nagy Géza: Budapest a népvándorlás korában : mondai történet, az Etzelburg, Sicambria és Buda nevek keletkezésének magyarázata : régészeti nyomok, az ó-budai és lóversenytéri népvándorláskori leletek : a népvándorláskori leletek ethnikai csoportosítása 53-94

56 nagy királytól származhatnak, kinek világra szóló tettei barbárra és rómaira egyforma mély benyomást gyakoroltak. Az a körülmény, hogy Aquincum nevét a németek tartották fenn, arra mutat, hogy a magyarországi germán elemnek volt egy olyan rétege, mely a pannóniai rómaiság elzüllése alatt ennek a helyét foglalta el s átélve a népvándorlás zivataros korszakát, összekötő kapcsul szolgált a római uralom és az Árpádok kora közt. Más nyomok is utalnak erre. Győr német neve, a Raab, szintén a rómaikori város nevével, az Arrabonával függ össze, itt is a germánok tartották fenn a római város emlékét ; ellenben a magyar Győr egészen más eredetű, alighanem az avaroktól származik, kiknek itt — a Rába torkolatánál — egy hringjük, gyepűvel körülvett gyürüalaku erődítményük lehetett.* Ugyancsak németek voltak azok is, kiknek nyelvében a római Scarabantiá-nak előbb Skarbanüá, Scharpanddá kellett idomulnia s csak ezen közbeeső Scharpand, Sarpan alakból állhatott elő aztán a magyar Sopron olyan hangtani szabály szerint, minőre «törpe» és «tupri» szavaink szolgáltatnak példát. Hogy Aquincum, meg egy pár más pannóniai város emléke nem enyészett el a római uralom megszűnése után, mint a dáciai városoké, ez mutatja, hogy ama városok a népvándorlás korában is fennálltak. Lesülyedhettek, népességük rendkívül leapadhatott, de ha tengődtek is, megmaradtak, soha nem váltak teljesen lakatlan romhalmazokká. A mi Erdélyben történt a római elem kivonulása után, hogy p. az Aquincummal vetekedő, sőt azt talán fölülhaladó Sarmisegethusa későbbi megszállói már nevét sem hallják a romoknak, hanem elnevezik Gredistyének, Várhelynek ; vagy a mit Apulumról (Gyula-Fehérvár) mond a magyar hagyomány, hogy t. i. erdő nőtte be helyét s vadászat közben akadt Gyula vezér az egykori város porladozó falaira : ez a sors nem érte Aquincumot. Mindig lakott hely volt s lakói, a név tanúsága szerint, germánok voltak. Ezek a germánok még a népvándorlás korában, talán a frank hódítások alatt, újabb rokon elemekkel gyarapodtak, a kik amazokat beolvasztották. Bizonyos ugyanis, hogy az Et^elburg név a hozzáfüződő mondával csakis felnéme* Erre mutat, hogy Nagy Károly a 791-iki hadjárat alatt csak a Rábáig hatolt. (Habuit conflictutn magnum cum Hunnis et vastavit Hunniám plaga magna usque flumeo Rapha. Chronicon Moissiac. ad arm. 79T. Usque Arrabonis fluenta. Annales Laurishamentes.) Hogy a «Győr» névvel valami erőditményféle jelentés van összefüggésben, Diós-Győr és Szolga-Győr neve sejteti, melyek szintén várak voltak.Eginhard (Annales ad a. 796.) Ringusnak nevezi az avar khágánok Tisza melléki székhelyét, a miből az tűnik ki, hogy a «vár» jelentésű Győr név azonos a hunn-bolgár eredetű magyar «gyűrű» (tör. jüzük, csuvas : szjürő) szóval ; Eginhard azonban hozzá teszi : Ringus, a Longobardis autem Campus vocatur, a mi az árpádkori magyar «gyepü»-re emlékeztet.