Budapest Régiségei 5. (1897)

Gömöri Havas Sándor: A Nagyboldogasszonyról nevezett budavári főegyház 13-42

u és miért került ide? de azt hiszem, nem csalódunk, ha e műemlékeket a török hagyaték leltárába sorozzuk, mivel a keresztények templomuk közelében börtönt nem tűrtek, nem hihetjük, hogy keresztény hatóság ily kegyetlenség elkövetésére, mely titokban nem maradhatott, képes lett volna. Ezt úgy magyarázhatjuk, hogy itt a régi temetőben sírboltok is állottak; ezeknek egyike volt az melyről most szóltunk; a törökök szokás szerint a sírboltban ékszereket és drágaságokat keresve — mert a halottakat akkor egész díszben temették volt el — azokat kifosztották és a csontvázakat összehányták. Az üresen maradt hely pedig a szerencsétlen fogolynak jutott, ki az irgalmatlan török zsarnokság áldozata lett. A régészet tárgyai és műkincsek dolgában az oly sok viszontagságot szenvedett főegyházunk fölötte szegény; a képzőművészet, eltekintve a templom Boltozati zárkő a iohajóból. Íves párkány végződése a Mátyás-torony nyolczszög I. emeletén. alaptervezetétől, igen gyöngén van képviselve. A boltívek bordái, az oszlopfők, a zárkövek, szóval a faragványok a szentélyben gondosabb kezek művei: a diadalíven túl azonban, a boltozat tagozatai előállításainál hanyatlás és többnemú szabálytalanság mutatkozik ; jelesül a chorus fölött a két torony közében a boltívek rendszertelenül záródnak, mintha valamely más épület alkatrészei volnának. A chorust tartó pillérek közt van több érdekes. A hány oszlopfő, ezek alakításában annyi a változás, a chorus alattiaknál pedig a művész szabad tért engedett képzeletének — különböző alakokat illesztett beléjök nem valamely komoly szándékkal, hanem csupa kedvtelésből. A templomnak tornyánál, az ennek déli falához illeszkedő előcsarnoknál, továbbá a sekrestyénél a gót építészet már művészinek mondható kifejezésre Budapest Régiségei. V. . 5