Budapest Régiségei 5. (1897)

Gömöri Havas Sándor: A Nagyboldogasszonyról nevezett budavári főegyház 13-42

26 magasságára emeltettek, ennek magasabb oldalán volt kisebb ablakok eltűntek, és a fölemelt mellékhajók nagyobb szabású gót ablakokat kaptak, a kellő világosság kedvéért. Ugyancsák ekkor nyújtattak meg a mellékhajók apsisai, nem egészen a főhajó hátsó körívének vonaláig, úgy hogy a templom ezen hozzátoldások által tetemesen nagyobbodott. Egy nagyobb szabású, országos ünnepélyek megtartására alkalmas templom szükségét érezhette Zsigmond, miután székhelyét a várba tette át. Lényeges átalakításokat hajtatott végre ezen, már országos jellegűvé vált templomon Corvin Mátyás is; ezek közt első helyen áll a gót stylbeh egész újonnan épített délnyugoti torony, és a déli bejárat díszes csarnoka ; mindkettő ügyesebb, és egyúttal gondosabb kezekre vall. A mostani sekrestyével kapcsolatosan éjszakra, Gara Miklós nádor Mindenszentek tiszteletére kápolnát építtetett, és azt nemzetségének temetkezési helyéül szánta ; mind az alapító, mind pedig a szintén nádori méltóságot viselt fia, László, ide temettetett el, ez oknál fogva a kápolna «nádori» = capella palatinalisnak neveztetett el. László fia, Jób, szintén ide kívánt eltemettetni, és a kápolnának Báj és H alap községeket adományozta. (L. Buda városának 1461-ben Gara Jób számára kiadott fassicnalis levelét Dr. Némethy Lajosnál.) A kápolna alapfalainak maradványai a mostani leásások alkalmával kerültek napfényre. Most ugyanannak helyére egészen újból, és megtartva a régi méreteket, a Szt. Istvánról elnevezendőnek tartott kápolna épült, mely a főegyháznak egyik fő dísze leend. Voltak még a templom körül más kápolnák is, melyek mind elpusztultak, de fekvésük meghatározható. Nem állván azonban összeköttetésben a főegyházzal, ezek külön fölemlítését itt mellőzendőnek tartottam. A törökök, a mint 1 541-iki augustus 26-án hatalmukba ejtették Budát, a főegyházat azonnal mecsetté alakították át, elnevezve azt «Eski dzsaniisi», nagy vagy ó-mecsetnek. Ezentúl 14=5 éven át Mátyás tornyáról hívogatta ide a muezzin rikácsoló hangja az Izlam híveit. Ekkor rombolták szét az oltárokat, és a kereszténység minden jelvényeit, csak a puszta falakat hagyván meg, de legalább ezek maradtak meg a maguk előbbi állapotában. A török uralom egész ideje alatt, csak az apsis déli oldalán kívülről építettek föl két új pillért, és befalaztak, vagy megszűkítettek a déli oldalon néhány ablakot. A templom ékszerei, műemlékei és egyéb értékes ingóságainak sorsáról alább fogunk megemlékezni. Annál nagyobb átalakítás történt a templomon a jezsuiták korában, kik azt 1687-től egész 1773-ig, a jezsuita rend föloszlatásáig, tehát 86 éven át bírták. Magán az épületen nem történt ugyan semmi változás, de a homlokzat éjszaki és déli szakaszához építették a gróf Széchényi György esztergomi érsek