Budapest Régiségei 5. (1897)

Gömöri Havas Sándor: A Nagyboldogasszonyról nevezett budavári főegyház 13-42

1/ nak szentelt temploma, ebből azt következtetik, hogy a Gellért-legendában e czímen följegyzett templom nem lehetett más, mintáz, mely a várban van, melynek alapját — mondják — már Szent István vetette volt meg, és hogy az 1046-ban vértanúságot szenvedett Szent Gellért is ezen templomban lőn eltemetve. Ebből azonban csak azt tudjuk meg, hogy a Duna jobb partját, a mai Tabánt megszállott németeknek, vagyis «Pest» keresztény lakosságának Szent István korában már volt, és pedig a Boldogasszonyról nevezett templomuk. Szent István 1038-ban halt meg, hét vagy nyolcz évvel később ölték meg Gellértet, és nem tarthatjuk alaptalannak Rupp Jakab Budapest helyrajzi történetében foglalt megjegyzését, mely szerint a kis pesti németek most említett temploma a mai ráczvárosi plébánia helyén állott. Minek építették volna ők vagy Szent István a templomot, a tőlük távolabb eső, kősziklás és puszta várhegyre, mely csak két századdal későbben kezdett benépesedni? Minden, mi Szent István korára nézve, e templom keletkezését illetőleg fölhozatott, épen ellene szól e véleménynek. Itt ismét — mint oly sok esetben — a «Buda» szó félremagyarázása hozta tévedésbe az illetőket. Igen, Gellért püspök a beállott komoly zavargások hírére «Budára» sietett, hogy Andrásnál, a későbbi királynál, ki Bélaöcscsével együtt akkor — koronázása előestéjén — már ott volt, a kereszténységet ért veszedelemben oltalmat keressen. De Buda alatt, nem a mai vár, hanem Ó-Buda értendő, mely Árpádtól kezdve egész Zsigmondig a fejedelmeknek úgyszólván állandó, — minden esetre fő székhelye volt. Azt, hogy Szent István Ó-Budára hozta nejét, Gizella bajor herczegnőt, hogy a fiatal királyné Ó-Budát választá kedvencz tartózkodási helyéül, hogy Imre herczeg ott nevelkedett, és Szt. István ott tartotta udvarát, Thuróczi krónikájának II. és XXXI. fejezetéből tudjuk. Azt hogy a honfoglalástól kezdve egész Zsigmondig Ó-Buda, illetőleg az ennek tőszomszédságában állott Eczilburg, Etelvára, volt az ország kormányzási központja s az államfők székhelye, a részemről ismételve fölhozott számos történelmi bizonyíték minden kétségen kívül helyezi. A mai várhegynek Szt. István korában, de azután még két századon át sem volt neve. Gsak IV. Béla nevezte el a «pesti» polgárok számára kiadott oklevélben «novus.mons pestiensis»-nek, és miután a vár fölépült, lett belőle «castrum de novo monte pestiensi». Már az itt használt «novus» szó is arra vall, hogy itt azelőtt nem volt semmi. Ezen elnevezés hivatalos, még Verbőczy korában is ezt használták a vár parancsnokai, köztisztviselői, és a városi hatóság hivatalos kiadványaikban. Budának Ó-Budával való fölcserélése, melynél fogva a kormányzat központja és a történelmi események színhelye gyanánt, már az Budapest Régiségei. V. 3