Budapest Régiségei 5. (1897)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Muzeum és kőemlékei : az épitészeti részek kihagyásával 95-164

* Budapest Régiségei IV. 142. I. helyén befalazva állott, szürkére befestették. A felső mezőben kifaragott mellképek közül a jobb oldali férfit ábrázol, a másik kettő nőt. A nők felismerhetők turbánszerű fejdíszökről, a vállakon tapadó nagy fibulákról s széles karpereczeikről, melyeket a kéztő felett hordanak. A baloldali nő nyakáról még vastag karika (torques) csüng. A férfi viseletén, a mennyiben felismerhető, hiányzik minden különleges vonás. Mind a három alak tart valamit a jobb kézben; a középső irattekercset, a két szélső almát. A következő mezőben a mellképek alatt négy kerekű kocsit látunk, a bakon ülő alakkal. Az elébe fogott öszvért egy ember itatja. Szembe a kocsival hátas ló áll. A hat soros felirat a valamivel mélyebben fekvő alsó mezőben könnyedén, rendetlen betűkkel van bevésve. Scorilo Ressati libertus, domo Dacus, an(norum) XXXIX, h(ic) s(itus) e(st); item Annamae coniugi viv(ae) et Mattom filiae vlvae. T. P(ublius) Quintus et Anculata fiü(i) patri pientissimo b(ene) m(erenti). A sírkövet P. Quintus és Anculata testvérek tulajdonképpen istenfélő atyjuknak állították, de egyszersmind elhunyt anyjuk és nővérök emlékét is megörökítették rajta. Neveik latinok, ellenben az elhunytaké barbárok. Az atya neve mellett meg van jelölve nemzetisége is. Ressatus, a kinek szabadosa volt Scorilo, valószínűleg ugyanaz, kinek bélyegével ismételten pannóniai készítményű edényeken találkozunk. A Ressatus név előfordul még egy aquincumi feliraton is.*