Budapest Régiségei 5. (1897)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Muzeum és kőemlékei : az épitészeti részek kihagyásával 95-164

147 oszlop közötti tért nagy koszorú foglalta el, melynek koronggal díszített csúcsából jobbra-balra egyegy gally ágazik lefelé. A koszorú közepében szőlőinda fut fel. Az orommezőt magát stilizált levéldísz tölti ki. A két sarkon s a csúcson palmettás acroterionok emelkednek s az orom rézsútos oldalain repkény szár fut fel. A fenmaradt sarkokat valószinüleg delphinek élénkítették. 78. Sírtábla mészkőből. Magassága 112 cm, szélessége óo cm, vastagsága 30 cm. A papföldi ásatások átellenében, a Duna-parton, hol a domborulat körülbelül a legmagasabb, Finály Zsigmond 1892 őszén jégvermet ásatván, későkori római temető került napfényre.* Táblánk egy mészkőlapokból összerótt sírnak fedeléül szolgált. Felső része és kisebbik jobb fele csonka. A bemélyített felirásos mező két oldalán széles, lapos pillérek emelkedtek. Az alsó mezőben egy füles edényből (kráter) leveles szőlőinda ágazott kétfelé. Jul(ia) Domfitia?] Jul(ia) Julina s[oror] Jul(ius) Jidianufs vet(eranus)j leg(ioms) II ex co[r(nicuiario)J vivus an[n(orum)J LXXX. S(it) t(ibi) t(erra) l(evis). Julius Julianus mint ex corniculano lépett a veteranusok sorába. A cornicularius nevét a sisakján hordott szarvalakú dísztől (corniculum) kapta, mely a köztársaság korában kitüntetést jelentett. A császárok ide* V. ö. Arch. Ért. 1892. 446. 1. 19*