Budapest Régiségei 5. (1897)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Muzeum és kőemlékei : az épitészeti részek kihagyásával 95-164

M/ bad. Jobb kezét a jobb czombján pihenteti, baljával fölfelé bőségszarut tart. Esetlen munka, mely igazolja, hogy az aquincumi kőmunkások még kevésbbé értettek a márvány, mint a mészkő faragásához. 57. Oszlopfő mészkőből, az ásatások helyéről. 1888-ban már a n. múzeumban találtam s onnan vitettem vissza. Közzé van téve C. I. L. III. S. 10486. A 36 cm átmérőjű törzstől kettős gyűrű képezi az átmenetet a levélkelyhen nyugvó 17 cm magas és 27 cm széles abacushoz, melynek felső lapja köralakban be van mélyítve s a közepén ólomba öntött vascsap vége látszik. A feliratból, mely a törzsön folytatódott, az abacuson olvasható még két sor, a fölötte állott két sor ki van vakarva. Aliig lehetett ezen oszlopnak más rendeltetése, mint hogy valamely, nyilván fogadalomból készített szobor alapjául szolgált. A fenmaradt két sor a consulok egyikének neve, a másiké kivakartatott, de maguk a fenmaradt csekély nyomok is elegendők annak megállapítására, hogy ez csak Elagabalus lehetett, ki Kr. u. 220 mint consul harmadszor viselte e méltóságot Comazon társaságában. Comazonte után a kőfaragó hibájából hiányzik a II.* A törzsön állott feliratból néhány betű maradt meg csupán, melyeket Domaszewski lemásolt, de ezek vigyázatlanság következtében szintén elpusztultak. 58. Négyszögű oszlop mészkőből. Magassága 120 cm, szélessége 56 cm, vastagsága 46 cm. A budai várhegy nyugoti bástyájának azon részén, hol az új várpalota épül, fejtették ki. Schönvisner szerint 1780 óta volt a várban, megelőzőleg Füzitőn (Szőny mellett) egy régi templomban látta Mikes. AC.I. L. III. 4270. sz. a. közli feliratát. Alsó része jelenleg csonka. Három oldalnak hornyolt léczkerete van. * V. ö. Wilmanns, Exempla n. 227}. Budapest Régiségei. V.