Budapest Régiségei 5. (1897)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Muzeum és kőemlékei : az épitészeti részek kihagyásával 95-164

123 pár is talált helyet egy szentélyben. A friedbergi mithraeumból két párt ismerünk.

1 Az ó-budai papföldi mithraeumból ugyan a legcsekélyebb ily szoborrészlet sem került elő, de még a helyén áll a két oltár, melyek egyike deo Cauti, a másik deo Cautopati szól. A III. heddernheimi mithrseumban talált egyik cippus kétségtelenné tevén,

2 hogy Cautes volt a fáklyát felfelé tartó ifjú neve, Cautopates pedig a fáklyát lefelé fordítóé, világos, hogy a papföldi mithrseumban is azon két oltár vagy pótolta a két dadophort, vagy a mi valószinűbb, egyszersmind azok alapjául szolgált. Azért valószinűbb ezen utóbbi feltevés, mert a III. heddernheimi és az oberflorstadti mithrseumokban a cellában, közel a bejárathoz, vagyis ugyanazon a helyen, hol az aquincumi mithrseum szóban forgó oltárai is állanak, az oltártalapzatok tényleg a két fáklyavivőt tartották. 28. Oltár, mészkőből. Magassága óo cm, szélessége derékban 19 cm, vastagsága 18 cm. Az ú. n. Malomdülőről való. A párkány három oldalát egyegy sor levél díszíti. Az abacus, melynek sarkain levelek emelkednek, fölül köralakú s be van mélyítve. A feliratnak szánt lap üres. 29—30. Oltárkövek. Magasságuk 59 cm, szélességük derékban 23 cm, vastagságuk 21 cm. Az előbbivel együtt kerültek napfényre. Az abacusok oldallapjain a sarkok negyedkörszelvény formájú acroterionjai között egy-egy 1 Cumont, id. h. J57. 1. 3 Westdeutsche Zeitschrift, XIII (1894) 16*