Budapest Régiségei 5. (1897)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Muzeum és kőemlékei : az épitészeti részek kihagyásával 95-164

I20 egyszáras repkénylevél, az oldallapokon pedig egy-egy fenyőtoboz látható. A feliratból a nap megjelölése a láb hornyolatába jutott. Olvasása : I(nvicto) d(eo) sacru(m). Pro salute C. Juli VictorfiJnfiJ dec(urionis) col(oniae) Aq(uincensium) C. J(ulius) Primus libertus v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito). Sat(urnino) et Gal(l)o cofn)s(ulibus) X kal(endas) Mai(as). Kr. u. 198 apr. 22. A 19—23. oltárok közös lelhelye, a négy kisebbnek megegyező jellege, mindenekfölött pedig azon körülmény, hogy valamennyien ugyanazon istennek vannak dedicálva, kétségtelenné teszi, hogy eredetileg egy helyen, ugyanazon szentélyben állottak. Ha helyes a kövek elején olvasható I.D azon kiegészítése, melyet fönnebb közöltünk, úgy egy mithraeum maradványaival van dolgunk. Az idén abban a föltevésben, hogy a szentély falait és egyéb szoborrészleteket találhatok, a leihelyet felásattam. De bizony csalódtam feltevésemben, mert csak egyetlen nagyszabású terem oldalfalai tűntek elő és általuk befoglalva egy többé-kevésbbé ép mozaikpadozat, mely színes kövecskékből összeállítva, szebbnél szebb geometriai motívumokat ábrázol. Arra, hogy egy és ugyanazon egyén egy mithrasumban több oltárt dedicált, nem kell messze keresnünk analógiát. Tudvalevőleg a papföldön 1888-ban kiásott mithrasumban talált mind a- négy oltárt is egy ember, M. Antonius Victorinus, Aquincum egyik decuriója állíttatta fel. És ha abból, hogy ezen oltárok még a szentély építése alkalmával kerültek helyükre, azt következtettük, hogy az említett M. Antonius Victorinus építtette a szentélyt a maga költségén., nincs ok, miért ne higyjük, hogy a Krempel malom előtti mithrasum meg C. Julius Ingenusnak köszönhette fölépítését. Újabb bizonyíték ez arra, hogy a Mithrascultus minden elterjedtsége daczára sokáig nem volt nyilvános, az államtól elismert felekezet. Hogy egy irnok ily áldozatokra képes volt, éppenséggel nem lehet meglepő. Előttünk van a papföldi mithrasum példája, melyet pedig egy decurio állított elő. Építészeti kiképzésről egyáltalában nem lehet nála szó, a mi nagy költségeket okozna. Aztán sehol soha sem lebegett az szem előtt, hogy a szentély minél több hivőt fogadhasson magába. Most már Aquincumról is állíthatjuk, hogy több mithreeuma volt. Az emberek, úgy látszik, minél zártabb egyházközségek szerint szerettek csoportosulni és pedig lehetőleg a különböző társadalmi állás szerint. Szerencsére az ötödik kő felirata nem oly szűkszavú, mint az előbbieké, úgy, hogy e pontra nézve is kellő felvilágosítást nyújt. Megtudjuk ugyanis belőle, hogy a ki dedicálta, C. Julius Primus, szabadon bocsátott rabszolga (libertus) volt. De ha ezen társadalmi állása nem is volna ily határozottan meg-