Budapest Régiségei 5. (1897)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Muzeum és kőemlékei : az épitészeti részek kihagyásával 95-164

104 Két csoportra osztva mutatom be a kőemlékeket. Az elsőben vannak a cultus körébe vágók, túlnyomó részben oltárkövek, melyeknek feliratai azon sorrendben következnek egymásra, melyet a Corpus Inscriptionum Lalinarum is követ, t. i. az istenek neveinek betűrendjében. A második csoportot alkotják a síremlékek, melyek közül ismét első helyen állanak a sírtáblák, a másodikon a sarkophagok. A feliratok nagy része, a mióta Domaszewski Alfréd szerkesztésében a C. I. L. III. kötetéhez a Supplementum 2 év előtt megjelent, ismeretes a tudományban. Ezek ismertetésénél beérem az olvasásuk közlésével. A még nem publicált feliratok azonban a tudomány minden követelményének megfelelőleg vannak ismertetve. A mennyiben rajz van, az pótolja a feliratnak szedett betűkkel való másolatát. I. 1. Oltár, mészkőből. Magassága j\ cm, szélessége derékban 23 cm, vastagsága 22 cm. A papföldi ásatások alkalmával, a Duna felé vezető út mentén fekvő fürdőtől nyugotra eső lakóház romjai között akadtam rá 1890-ben. Ismertettem e romok leírásával kapcsolatban a Budapest Régiségei III. 137. lapján. Az abacus egyik sarka csonka, különben sima lapu koczka formája volt. A betúk bemélyedései még megőrizték a minium festék maradványait. A feliratot ismétlem, mert a Budapest Régiségei említett helyén a két utolsó sort hibásan közöltem. Dianae et Sil(vano) silve(stri), dis praesidibus penation(um) ; M(arcus) Aur(elius) Pompeius sacerdot(alis). Venationes voltak az amphitheatrumi állathajszák, melyek feliratunk szerint Diana és az erdei Silvanus elnöklete alatt állottak. Diana egy afrikai feliraton (C. I. L. VIII. 9831.) comes vidrix ferarum s vonatkozását az állathajszákhoz egy krajnai dombormű is mutatja, melyen Diana egy medvével küzdő három