Budapest Régiségei 5. (1897)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Muzeum és kőemlékei : az épitészeti részek kihagyásával 95-164

100 szerű kifestésé. A tetemes költségeket, melyekbe az olyan festésnek utánzása, mint a minő Pompeiiben divott, kerül, úgy sikerült reducálni, hogy a munkát a főváros Nagy Lázár tanár vezetése alatt házilag végeztette. A törekvés az volt, hogy a mennyire csak lehet, a pompeii házak alkalmas freskói egész kiterjedésökben átvitessenek. Nagyjában sikerült is ez, mert a középső terem oldalfalai Marcus Lucretius házának festményeit (D'Amelio, Pompei dipinti murali Tav. VI. után) reproducálják, a menyezethez pedig Nicolini müvéből (Le case ed i monumenti di Pompei, Supplemento Tav. VIII.) egy elkallódott menyezetfestés szolgáltatta a motívumokat. A déli terem menyezete Nicolini id. művének Descriz. gen. Tav. 1. s az északié Tav. LVII. után vannak kifestve, az előbbinél az ablakközök a Villa di Diomede (Nicolini II, Tav. V.), az utóbbinál a Casa del Centenario (Nicolini, Descriz. gen. Tav. XLIV.) egyegy falfestményét utánozzák. Jóllehet a berendezésre külön megszavazott összeg nem állott rendelkezésre s a bútorzat költségeit az ásatások dotátiójából kellett fedezni, a szekrények, állványok és asztalok készítésénél a tartósság és csin egyaránt szem előtt tartatott. A szekrények és tárlók ugyanis egytől-egyig kemény páczolt fából valók s csak a padok fája, melyek a kövek és keretek alapjául szolgálnak, puha. A két sarokteremben a szekrények között antik márványfajokat utánzó oszlopokon öt római császár mellszobrai nyertek elhelyezést. Augustus, Hadrianus, Antoninus Pius, Marcus Aurelius és Septimius Severus képmásai ezek, azon császároké, kik Aquincum, illetve Pannónia történetében többé-kevésbbé jelentékeny szerepet játszottak. Egyes nagyobb vagy pedig kevésbbé jelentékeny koemlékektől eltekintve, melyek a múzeum előtti parkban festői csoportokat alkotnak, a régiségek kiállításánál az áttekintésre annyiban súlyt fektettem, hogy a tárgyak, melyek bármely szempontból egymás között vonatkozásban állanak, együtt is feltalálhatók legyenek. A nyilt oszlopos tornáczok (az alaprajzon i, 2 és 3) természetesen csak a kőemlékek elhelyezésére voltak felhasználhatók és pedig úgy, hogy egyes táblák a falakba vannak beépítve, az oltárok pedig a falak tövében, az oszlopközök hátterében állanak. A nagy terem (4) közepe egyelőre még üres, a két álló szekrényben a bejárattal szemközt láthatók a kisebb és érdekesebb kő- és bronzszoborművek, a többi négyben pedig a sírleletek s a sírok mellett talált edények. A szekrények tetején látható urnák a soroksári Dunaág északi végén felásott őskori temetőből valók s csak ideiglenesen találtak elhelyezést. A jobbrabalra nyiló hosszúkás helyiségek («5 és 7) ismét a feliratos és domborműves kőemlékek számára vannak fentartva. A feketére mázolt lépcsőkre, melyeken a