Budapest Régiségei 4. (1892)
Hampel József: Az eraviscus nép és emlékei 31-72
66 II— III. századokban korábbi formának; összezsugorodott átalakulása a III. és IV. században pedig az ismeretes Tfibulának kevéssé változatos idoma. Sem az egyik, sem a másik idom nem vesz föl a pannóniai benszülötteknél helyi jelleget, tehát azt kell hinnünk, hogy a férfi ékszerek dolgában az általános római gyártmányok kiszorították a helyi ízlést s az annak szolgáló ipart. Sokkal állandóbban maradt meg a benszülött asszonyok divatja, legalább arra mutat az a körülmény, hogy római öltözetű férjük, testvérük mellett nemzeti viseletükben jelenkeznek a belföldi asszonyok és mivel szokás volt, hogy teljes ünnepi díszükben ábrázolja őket a szobrász, azért az ékszereiket is pontosan ismerjük. E helyütt első sorban a gellérthegyi és óbudai sírtáblák érdekelnek bennünket, de vannak ily costümképek az ország más vidékeiről is.* Talán legteljesebben látjuk e pannóniai öltözetet Patevilla és rokonai sírtábláján. Három nő ül egymás mellett s egy kis gyerek áll á legszélső mellett. Világosán van megkülömböztetve a földig érő alsó ruha, a felső, mely csak bokáig ér és melyet az öv szorít a derekhez; a felső öltöny hosszú szűk ujjas és a középső matronán még rojtos kötény is van. Magas fejkötő födi el a magasra fésült hajat és fátyolféle van a fejkötőre hátul fölhúzva s csüng onnan alá mindkét vállra. Az ékszerek között legszembetűnőbb a két vállfibula, mely a jól ismert pátkai és aszári fibulák idomát követi. A középső asszony nyakán kétféle díszt látunk, mintha ruhája nyakkörüli szélét valami lánczféle szegélyezné és torques is lóg a mellére, míg a két fiatalabbnak látszó hölgy nyakán csomós karika van. Mind a három nő felső karján karika és mindegyik kéztőn egy-egy kettős hajlású karperecz domborodik ki. Ugyanily díszes Vadilacus nejének öltözete, ez is aquincumi hölgy volt, a síremlékét Ó-Budán lelték és ugyanonnan került elé a n. múzeumban őrzött, barbár női mellképet feltűntető emlékkő. Brogimara és Jantuna gellérthegyi emlékeit már egy korábbi szakaszban tárgyaltuk, itt újból idézzük a két eraviscus hölgyet ünnepi dísze miatt. Ismerünk ily népviseleti domborképeket Ó-Szőnyről és Promontorról, nagyon érdekes a szomori (Komáromm.) emlék, van egy Székesfejérvárott, egy hasonló került Pécsről a n. múzeumba, ismét más Kékkútról (Zalám.) származik és mindezekhez, melyek régóta ismeretesek, most először csatoljuk két oly emlék képét, mely még nem volt közzétéve. Az egyiket a bold. Várady József pátyi birtokos ajándékozta a n. múzeumnak. Sokáig ékítette a zsámbéki kőhíd egyik pillérét. Durva faragvány ugyan és föntartása sem kedvező, de érdekes, mert két benszülöttet látunk rajta, a férj a középső mezőben szekéren ülve van ábrá* Usd A, É. 1880. XIV. k. 508—516.
