Budapest Régiségei 4. (1892)

Hampel József: Az eraviscus nép és emlékei 31-72

62 egyik felső jelenetből mégis megmaradt annyi, hogy a ló patái és az ember lábai után itélve a halott lova mellett volt ábrázolva. Mindegyik kövön alul kisebb domborműbenmég egyszer szerepelnek a család tagjai. Az egyik képen (42.1.) négykerekű kocsiba fogott két lovat vágtatva hajt jobbra a kocsis. Jellemző a lovak fölszerelése. A nyakukon járom van, melyre reá megyén a gyeplő és széles szíj fogja körül a lovak szügyit, melyhez a rúd van erősítve. A kocsi három oldalról zárt és kiugró ernyővel bír, mely elől oszlopokon nyugszik, az előlső nyíláson fölül-alúl bőrponyva védi az utast; a hintó oldalán ablaknyílás van. A hintó hátulján cselédember kapaszkodik az ernyőről lecsüngő szijakba és a hintós kocsit födözetül hátul sagumba öltöztetett lovas kiséri, a ki épen visszafordul. Epoly élénk a másik dombormű (38. 1.). Itt nyitott, két kerekű két lovas, könnyű cisiumban hajt jobbra két egyén, a lovak testéből csak a hátsó fele része maradt meg; itt is lovas kísérője van a kocsinak, a ki vágtatva követi a járművet. Ugyanazon építményből maradt egy 1*82 magas és 0*5 <$ széles, o'2$ vastag kőtábla, melynek szélét toscanai rendű pillér segélyzi, a pillértől balra az alsó mezőben két ló előrészeiből, a felső mezőben oldalt álló szemközt forduló és balra tekintő ló nyakából, hasából, lábából maradtak részek. A tábla túlsó oldalán hasonló megfelelő ló, s az alsó mezőben egy ló farka és lába látszik. Végül ugyanabból az épületből való egy hasonló de kisebb pillér, melynek magassága 17, szélessége 0*45, vastagsága 'ö'ii'—0*26 közt váltakozó. Alig tévedünk, ha azt hiszszük, hogy a toki síremlék gazdag belföldi földbirtokos nyugvóhelyét díszítette, római ízlésű volt, de teli volt a család mindennapi életéből merített jelenetekkel, melyekben a ló oly fontos szereppel bírt. Alighanem a kocsi- és a lovas-pósta terén működő birtokos családot örökítik meg ez érdekes képek, melyek ugyan nem mentek minden művészi igénytől és valószínűleg előkelőbb pannóniai kőfaragótól erednek. Kár, hogy e családról semmi fölirat nem ad hírt. Föliratok hiányában talán azt képzelhetjük, hogy a toki sirbölt lakói azon jómódú belföldiek közé tartoztak, kik az aquincumi municipiumtól, mely az alsó pannóniai postaszolgálat költségeit viselte, míg e súlyos teher nem ment át az államra, bérletben birták a császári posta ellátását. A szállító szolgálat nagyszámú kocsi és ló készletben tartását igényelte az útmenti állomásokon, állami alkalmazottak és császári diplomával utazó egyének részére. Másik ága volt a hírvivő lovaspósta, mely Alsó-Pannoniában kitűnően lehetett szervezve, mert Hyginus* is kiemeli a «veredarii pannoniéi» híres czéhét, miként ezt az ő nyomán már Salamon is említette jeles művében.***** * Hyginus, Lachmann kiadása 85. 1. ** Salamon Budapest története II. 265. *** A celta veredusból lett a németeknek még mai nap is élő szava «Pferd». Hyginusnak e neve-