Budapest Régiségei 4. (1892)

Hampel József: Az eraviscus nép és emlékei 31-72

6o áttört művű korongokban, melyeket ebben a leletben épúgy megtalálunk mint a többiekben. Megvan a tétényi, dunaföldvári, nagy-looki s a sár-szent-miklósi kocsik díszítései között is. Miként az idecsatolt ábrák mutatják, a mustra rajza sohasem egészen egyforma, mindig van valami kis változatosság benne, de soha sem lényeges a külömbség az uralkodó motívum a «trombita» mindig ismétlődik. Másfelől valamennyi leletben együtt járnak e határozottan belföldi készítményekkel strigilisek, összehajtható székek, paterák, csőrös szájú és egyéb korsók és a kocsihoz és lószerszámhoz tartozó figurális részek, melyekről hajlandók lehetnénk azt hinni, hogy itáliai eredetűek, hogyha nem állana, a mit ezekről a somodori sírnál már megjegyeztünk. Annyi azonban a romanisatio szempontjából kétségtelen tanúság gyanánt . következik, hogy még mielőtt római uralom alatt állott a nép, mielőtt még nagyobb számmal rómaiak eraviscus helységekbe eljutottak volna, a rómaiakat megelőzte ízlésük és művészetük hódítása. Ok ugyan celta szomszédaiktól sok hasznos kézművességi tapasztalást szereztek, de viszont a hellén szellemet római alakjában ők közvetítették nekik és ezzel a barbárság ízlésére nemesítő hatással voltak. Természetes, hogy legelső sorban a jobbmódúak érezték e hatást, de a római uralom megállapodásával a nép szélesebb rétegeinél is észlelhető, a nélkül, hogy azért ősi szokásaikból vagy életmódjukból teljesen kivetkőztek volna. Miként galliai törzsrokonaiknál, az eraviscus nép életében is a lónak s a szekérnek nagy szerepe jut. A történeti elbeszélések révén ismeretes a gallusok lovassága és még harczaikban is nagy fontosságúak szekereik. Ugyanígy tapasztaljuk az alsó-pannoniai domborműves síremlékeken, minőkkel, római mintára, középmódú barbárok az. utókor számára föntartották emlékezetüket, e nép előszeretetét minden iránt, a mi lovára és szekerére vonatkozott. Polgári ember nem követhette a gazdag törzsfőnökök szokását, hogy kocsistól, lovastól eltemettesse magát, de a síremlékén legtöbbször lovával, kocsijával együtt ábrázoltatja magát. Bato araviscus síremlékén egyik ember lóháton jár, egy másik vezeti lovát. Matumarus és felesége nyerges paripa előtt járnak, a ló alatt ott van a csikó is ; maga Matumarus mellképe a kőemlék felső osztályában nagyobb méretben még egyszer jelenkezik, kezében a strigilis. Vadilacus szekéren ülve hajtja lovait. Attusonius sírtábláján kereket és kerékkötőt látunk. Aveta velenczei (Fejér m.) sírtáblájain zsákokkal megterhelt szekér szerepel és kétfogatos szekeret látunk * * C. I. L. III. JJÓI.