Budapest Régiségei 4. (1892)

Hampel József: Az eraviscus nép és emlékei 31-72

az ő öt celta eredetű kocsijával legméltóbban képviseli a celták annyira híres ókori kocsigyártását, mely a classikus népekre, nevezetesen a rómaiakra is annyira hatott, hogy saját nyelvükben a kocsik legkülönfélébb nemeit csupa celta névvel jelölték meg.* A fönmaradt kocsisírokból hazánkban a somodori minden tekintetben a leggazdagabb volt. Négykerekű redáját mesterileg helyreállította (rajzban) Gaul tanár^ s az ő rajzait tette közzé az Arch. Értesítő.** A kocsi régi töredékeinek rajzaiból néhány ott nem közölt tárgyat említünk. A lelet legbecsesebb darabja egy összetolható bronzháromláb, melynek minden lábát fölül mellkép díszíti. Oly jeles mű ez, hogy érdemes volt a készítőnek reátenni a nevét: OCTAVIVS F(ecit). Nem csekélyebb becsű az a bacchikus csoport, mely a kocsi homlokának legtetejét ékítette. Adjuk a mesterileg alakított és ügyesen öntött bronzcsoport képét (51. 1.), és közlünk néhány egyéb, a kocsihoz és lószerszámhoz tartozó figurális bronzöntvényt ($$., 57. 11.). Népünk művészeti képességének megítélésére fontos volna annak megállapítása, mennyi ez ügyes alkotásokból belföldi gyártmány, és mit hozott ide a nagy római kereskedelmi kivitel. A háromlábnál a gyáros bélyege alig enged kétséget aziránt, hogy az a tárgy a birodalom góczpontjából jött. De nem lehet ilyet föltételezni mindazon ékítő tagokról, melyek a kocsi és lószerszám lényeges kiegészítésére szolgáltak, ezek minden valószínűség szerint csak úgy mint maga a fölötte nagy szerkesztési ügyességgel készült vasvázlat, helyi munka. Épen nem meglepő, hogy maguk az előállítások az antik művészeti minták köréből merítvék. Nem egy antik mythosra vonatkozó kődomborművet leltünk Pannoniában, mely mutatja, hogy mennyire hatotta át az antik felfogás a birodalom legtávolabbi vidékeinek készítményeit is. A belföldi eredet ellen nem szól az, hogy a kőből faragott rokon tárgyú emlékek sokkal durvábbak, mint ez ügyesen mintázott férfi és női testek. Ugyan ez a külömbség a kisebb szobrászati alkotásoknak, különösen érczműveknek jelessége és a kőfaragói munkával járó nagy plasztika gyengesége között más celta vidékeken, Galliában is, szembetűnő. E tünemény magyarázata abban a több százados traditioban található, mely sok celta néptörzsnél oly virágzásra hozta az érez- és vas-technikát, melyre némely törzsöknél oly kiváló képességet tapasztalunk. Végül a jelzett művek belföldi eredete mellett szól a celta világban széltében használt sajátszerű ornamentika, az ú. n. trombita-mustra alkalmazása, * Kétkerekű kocsik: cisium, essedum, carpentum, pilentum, covinus, sarracum. Négykerekű kocsik: reda, carruca, petorritum, basterna, carrus, hárma. *

: ** A. É. 1889. I9J—205 és 1890. 97—126. '.