Budapest Régiségei 4. (1892)

Hampel József: Az eraviscus nép és emlékei 31-72

^6 Azt kell tehát föltéteteznünk, a mire egyébként a pátkai halomsírok többi leletei is följogosítanak, hogy a pátkai barbár temető jóval későbbi korszak maradványa. Föntebb ki volt emelve e temető helyrajzi fontossága tekintettel arra, hogy valahol annak közelében azeraviscok és szomszédaiknak közös határszéli, vásári, vallási és nemzeti központjuk lehetett. A pátkai régi tó közelében több száz halom terült el, melyből a földművelés már számtalant eltüntetett, és valószínű, hogy a kincskeresők is régen pusztították, még mielőtt Henszlman 1874-ben három halmot,* Rómer 1876-ban 3 i-et nyittatott meg rendszeresen.** Zsigmondy Gusztávnak a temetőről készített mappája szerint még 100-nál több halom létezik, melyekből azóta is nem egy érdekes lelet került elé. milyen a híres két pátkai ezüst fibula. E nemes fémű ékszerek azonban ritka gazdag sírból származhattak, míg a legtöbb fölásott sír átlag szegényebb módú barbárok hamvait rejti. Fészekbe rakott csöbrökön, tálak, füles fazékok és apró csontokon és hamun kívül, csak ritkán jutalmazták mással az ásatok fáradozását, mint gombostűkkel s apró vasrégiségekkel. A cserépedények belföldi készítmények, nem oly gondosan készültek, mint a minők az antik agyagedények szoktak lenni, durvábbak, de mint Rómer is helyesen megjegyezte, határozottan római edények mintáit utánozzák. Olykor-olykor durva edények mellett szép római árú is akad. E jelenségek magukban is elegendők volnának arra, hogy e temetőt a Kr. utáni első vagy második századból származtassuk, mikor e vidékeken is sűrű volt a rómaiakkal való érintkezés. Még biztosabb időhatározók az itt lelt ékszerek, melyeknek hasonmásait félig-meddig románizált bennszülöttek domborműves síremlékein szemléljük. Domborműves vagy föliratos kőemlékekkel megjelölni a sírhelyet oly szokás, melyet a barbárok nyilván hódítóiktól tanultak el. A Gellérthegy tövében, Ó-Budán, Fejérvárott és sok más helyen, a hol a bennszülöttek hosszabb időn át római telep közelében laktak, akadunk barbároknak szóló kőemlékekre; a belföldiek életére és külső megjelenési módjára ezekből tanulunk legtöbbet. Gazdag belföldi urak ősi mód szerint temetkeztek, olykor-olykor velők adták sírjukba kocsijukat, néha lovaikat is. Nem egy celta törzsnél dívott ez a szokás és nem egy érdekes ily sírlelet ismeretes Galliából vagy Németországnak celtáktól lakott vidékeiről, p. o. a badeni herczegség déli részéből. E sírleletek részben a Kr. előtti első évezred közepéig mennek vissza, a hallstatti kor jellegét tüntetik föl. Az eraviscusok vidékéről ismert kocsi-sírok jóval későbbi időből valók, legfölebb a Kr. előtti * A. E. IX. V. 77. ** Compte-Rendu etc. Budapest II. rész I. köt. 141. s kk. II. Rómer jelentése rajzokkal.