Budapest Régiségei 4. (1892)

Havas Sándor: Visszapillantás az 1889-1892. évek eseményeire ; A főváros budai részének régi topographiája 3-30

2) trából vezetett az út a Szent-Endre közelében a Pilis-patak mellett állott Ulcisia castra és a Visegrád alatt a Duna mindkét partján volt hídfők védelmére ; a baloldali kapuból indult út a polgári Aquincummal tartotta fenn a közlekedést; végre keleten valószínűleg a Canabák oldalán, a Dunába siető és akkor is meg­volt patak mentén a porta decumanából vezetett az út a Duna partjához, hol a carnuntumi dunai hajóhad egy osztályának kellett állomásozni, hogy a sarmata­jazygok földjére az átkelést biztosító Trans-Aquincumba a hídverést biztosítsa, egyúttal pedig féken tartsa a balpartról hajóikon betörni kívánó «rablókat», a «latrunculusokat», mint őket a rómaiak nevezték. Hogy Aquincumban két tábor lett volna, különösen a hajógyár szigete táján, vagy a vízvezeték forrásainál, annak én semmi nyomát nem láttam, de ez nem is volt szükséges, mert a meglevő tábor — az Amphitheatrumot is bele­értve, segédcsapatokkal megerősített két legio befogadására is elégséges volt. Ennél nagyobb sereg összpontosítása esetén, miről azonban nincs tudomásunk — a meglevő erődítményekben el nem fért csapatok ideiglenes tábort üthettek ugyan, de ha volt ilyen, az elenyészett. Az előttem nyilvánított azon vélemény­ben sem osztozhatom, hogy a rómaiak a Duna felől várták az ellenséget, a sarmatákat s a jazygokat, kik későbben csakugyan többször betörtek és a római területen nagy pusztításokat vittek végbe. Ebből tehát az következnék, hogy a tábor homlokzata, a porta praetoria a Dunára nézett, a porta decumana pedig nyugatra. De arról, hogy a balparti barbárok valaha megtámadták és ostromol­ták volna Aquincumot, mélyen hallgat a történelem. A tábor keleti oldalán egy egész városrész épült, mely magában véve is lehetetlenné tette a hadcsapatok fölvonulását és kifejlését. Nyugaton a canabáknak az állandó táborok nélkülöz­hetlen tartozékainak nincs semmi nyoma. A tábor egész berendezése arra vall, hogy a rómaiak a nagyobb veszedelmet a Vág, Garam és Ipoly torkolatánál szállásoló és a sarmatákkal egyesült quadoktól várták és mint tudjuk, nem is ok nélkül, hasonlókép a sarmatáknak Aquincumon alul a Csepel-szigeten át, vagy a közép Duna bármelyik más pontján nyitva állott az út a betörésre. A barbárok elkerülték Aquincumot és fenyegették a rómaiak visszavonulási útjait, a római hadsereg arczvonala elől százezrekre menő foglyokat ejtettek az araviskok békés népéből, kiket csak a Marcus Aureliussal kötött béke következtében bocsátot­tak el. Ezeknél fogva úgy hiszem, hogy a tábor úgy volt situálva, mint előad­tam, t. i. a Dunának hátat fordított. A tábor közelében keletkezett városrésztől — melyet méltán nevezhetünk katonavárosnak — egészen külön, helyrajzilag is elválasztva állott az araviskok régi telepe Acinco, hol ők tömegesen laktak a rómaiak alatt is, a hadi szolgá­latukat kitöltött szintén pannóniai, vagy is kelta származású veteránokkal és az Budapest Régiségei. IV. 4

Next

/
Thumbnails
Contents