Budapest Régiségei 4. (1892)

Havas Sándor: Visszapillantás az 1889-1892. évek eseményeire ; A főváros budai részének régi topographiája 3-30

20 volt Annyit tudunk, hogy az osok vagy osonok, az araviskok földjétől délre, a mai Fehérmegye alsó részén és Veszprémmegyében telepedtek meg. Az araviskok keltasága mellett százra menő fölirat, a reánk maradt számtalan hely- és személynév szól. Ez minden okoskodásnál többet bizonyít. Ezekből csak amúgy gondolomra kiválogatni a kelta hangzásuakat, a többiről pedig azt mondani, hogy barbár nevek — hálátlan munka. A Dunán-túlt megszállotta volt tizennégy kelta törzs, nem tűrt maga között idegen népet, mindegyik annyi földet, erdőt és legelőt foglalt a maga számára, a mennyit tudott, ettől függött saját élete — és ha voltak köztük idegen népek, kik voltak azok? erre aztán választ nem tudunk adni. A «pannon» és «illyr» nevekkel az ethnographia nagy zavarban van, eddig nem tudta kisütni, hogy ilyen nevű nép hol volt és hol lakott? hanem azért székiben használja az elnevezést, ha különösen hazánk őskori lakosai, vagy azok szomszédjairól van szó, azzal pedig nem mondott semmit. Pannónia tisztán földrajzi fogalom, ethnographia tekintetében pedig gyűjtő név, mely az itt lakott néptörzsök összességét jelenti. Valamint nem volt italus, gall, germán vagy britann néptörzs, mely e nevet kizárólag viselte volna, úgy nem volt sem pannon, sem illyr nép. A pannóniai tizennégy, történelmileg ismert néptörzs között «pannon» nevű egy sincs. Hát az Illyricumhoz tartozott, az adriai tenger és Duna által határolt 15 tartomány közül, melyik volt az illyrek hazája, melytől azután a többire szállott az elnevezés? Ezt sem tudjuk. Azt kell tehát tartanunk, hogy ezen név alatt az Italiától Európában keletre fekvő tengermelléki és közbenső provincziákat és ezeknek lakóit kell értenünk, anélkül, hogy egy. külön «pannon» vagy «illyr» népfajra rámutatni képesek volnánk. Vagy fogadjuk el tehát az újabbkori, a kutatásban bizonyára legtovább haladt keltisták nézetét, kik azt vallják, hogy a Pannoniában lakott ős népek kelták— «pannongallok» vagy «gallpannonok» — valának és úgy hiszem, akkor járunk a helyes úton, vagy ha tovább is akarunk ragaszkodni a «pannon» és «illyr» epithetonhoz, akkor jöjjünk előbb ezek ethnicus fogalmával tisztába . . . de itt aztán haeret Apollo ! Midőn Julius Caesarnál Avaricum (ma Bourges) a Biturigek fővárosa nevét olvassuk, «mely egész Galliában a legnépesebb és legszebb városok egyike volt» önként kérdezzük, nem-e innét szakadtak az araviskok ősei régenten Pannoniába, mielőtt Avaricot a gallok meghódítója földúlta volna? Eravisk, avarisk, aravisk rokon hangzású epithetonok. — És kérdezzük, vájjon Tranton fia Bato nem-e névrokona a jelenlegi francziának, ki Bateau- vagy Bataud-nak írja a nevét? A mi keltáink Annámat, Anart, Amilat, Attres, Attuson, Atavilla Bageton, Bassa, Battevilla, Dalion, Ruvon, Resson, Resat, Trippon, Tuvion, Petrona, Resilot, Pacát, Vadilac, Verán, Vervac, Vervic, Verondac és több