Budapest Régiségei 4. (1892)

Kuzsinszky Bálint: Az építkezés Aquincumban 73-123

tem szerint mégis csak az, hogy árnyékszék volt. Legalább a fönnebb említett analógiák alapján másnak nem tekinthető. Ez a helyiség a nagy fürdőtől délre fekvő tractus keleti osztálya. Első tekintetre bizony senki sem tartaná árnyékszéknek. Torma Károly, a római építészeti emlékek jeles ismerője, a laconicum egyik mellékhelyiségét látta benne, nevezetesen azt, a hol a zuhany a fürdővendégek rendelkezésére állott. A míg Olaszország ókori emlékeit nem láttam, magam is hittem e feltevésben. A mi a szemlélőt tévedésbe ejti, azok a hypocaustum nyomai. Eredetileg csakugyan e helyiségnek más rendeltetése lehetett. Az a berendezés, melyről a napfényre került maradványok tanúságot tesznek, később keletkezhetett. Mindenek fölött jellemzők az oldalfalak előtt mintegy 30—40 cm.-nyi távolságban y-,. ábra. elhelyezett négyszögű mészkőhasábok (36. ábra). A köz mélyében, mely őket az oldalfaltól elválasztja, csatornák vonultak, melyek a helyiség keleti oldalán fekvő utcza gyűjtőcsatornájába torkoltak. A kőhasábok felső lapját először hosszában szelte át egy horony, s mint egy helyütt kanyarodása mutatja, a falak tövében levő csatornával állott összeköttetésben, továbbá a külső szélhez közel bizonyos körökben tányérszerű bemélyedések tűnnek szembe. Ez utóbbiaktól eltekintve a berendezés egészen olyan, mint azt pld. a pompeii-beli árnyékszékek maradványainál láthatjuk. Valamint ott, úgy nálunk is az árnyékszék vízmosásra volt berendezve. A belső dekoráció. A belső kiépítésről szóló rész utolsó fejezetét annak a kérdésnek megvitatása képezi, mi módon volt a falak belső felülete kiállítva. E kérdés annyival érdekesebb, mert úgy a lakóháznál, mint a nyilvános épüle-