Budapest Régiségei 4. (1892)

Kuzsinszky Bálint: Az építkezés Aquincumban 73-123

I 10 28. ábra. 29. ábra. Lépcsők. Ezek kérdése szorosan összefügg azzal a kérdéssel, vájjon épületeink emeletesek voltak-e, vagy sem. Több oly jel van, melyek bizonyos helyeken emeletek létezéséről tanúskodnak. Lépcsők nyomai azonban még ezen esetekben sem maradtak fönn. A meglevő lépcsőmaradványok a kettős osztályú fürdőben a medenczékbe a föl-, illetve lejáratokhoz tartoztak. A lejáratok alkatrészei egymásra helyezett negyedkörivű mészkőlapok. A nagy medenczébe vezető följárat fokai ellenben egy darab mészkőből vannak kivágva. A fűtés. Itáliában évszázadokon át nem ismertek más fűtési módot, mint a hordozható serpenyőket és medenczéket, melyekben faszenet égettek el. Ez az eljárás később is szokásban maradt a lakóházakban, sőt az olasz még mai nap is így melegíti szobáit. Nagy termek melegítésére, vagy ott, hol magas hőfok szükségeltetett, természetesen nem lehetett kielégítő. Állítólag Sergius Orata, helyen maradt meg egy ablaknyílás nyoma. À nagy lakóházban az atriummal szomszédos mély terem déli falában találjuk. A nyílás alsó vonala iV'% méternyi magasságban van a terem szintje fölött, hozzá csak 3 5 cm. széles. Inkább világító résnek, mint ablaknak mondanók mi. Magassága miatt az alaplap befelé rézsútosan hajlik alá. Magától értetődik, hogy az üveg nem minden ablaknyílás elzárásához használtatott. A mennyiben római épületeken az ablaknyílások lényegileg a világosság bebocsátására szolgáltak, elégséges lehetett a rácsozat is. Legtöbb esetben bizonyára fából készült ; de nem hiányozhatott a korács (claihri) sem. Egy ilyennek töredékét vélem a 29. ábra alatt bemutatott rajzban látni. A nagy lakóház peristyliumában, a törmelékben került napfényre több még kisebb részlettel együtt.