Budapest Régiségei 4. (1892)

Kuzsinszky Bálint: Az építkezés Aquincumban 73-123

ió4 kettős osztályú fürdő apodyteriumában ugyanezt tapasztaljuk. A megrongált mozaikot téglalapokkal javították ki. A kis fürdő mozaikpadozatának alapja fehér, három oldalát (a negyedik csonka) mseanderdísz szegélyzi. A kékes fekete vonalak két sor kőkoczkákból vannak alkotva. Ezen ornamentalis kereten belől figurális csoportozat ötlik szemünkbe. Compositiójáról és tárgyáról- volt alkalmam már szólani. Pótlásul legfölebb azt jegyezhetem föl, hogy a két birkózó athleta csoportja azon compositió befolyása alatt készült, a mely szerint az Anteusszal birkózó Herculest a görögrómai művészet ábrázolni szokta. E részben elég a Pitti-palota udvarában látható e nemű szoborcsoportozatra utalnom. Magának a mozaiknak technikai kivitelét illetőleg megjegyzendő, hogy a kövecskék összeillesztése szabályszerű leg a vonalak menetéhez alkalmazkodik. 24. ábra. Sokkal nagyobbak azonban, hogy a részletek kivitele sikerült volna. Az arcz részei nem igen juthattak kifejezésre. A fővonalak helyesek, de ez inkább a rajz, mint a mozaikkészítés érdeme. Az előállítás tökéletességéről már csak azért sem lehet szó, mert mindössze 2 — 3 színnel találkozunk a képen. Szokásban volt a padlókat nagyobb márványlemezekkel is kirakni. A lemezek geometrikus alakúak lévén, igen csinos motívumok állhattak elő. A padozat ezen nemének opus sectile volt a neve. A nagy lakóház átriumával szomszédos mély terem törmeléke megszámlálhatatlan sok márványlemezt tartalmazott. Egytől-egyig azonban töredékek voltak. Hogy ennek a helyiségnek díszítésére szolgáltak, kétségtelen. Az a kérdés csupán, vájjon a padozatot fedték-e. A szó szoros értelmében vett opus sectile-t semmikép sem alkothattak, mert töredékek és pedig, mint minden jel arra mutat, eredetileg mint töredékek alkalmaztattak. Ha a pompeÜ analógiák nyomán akarunk itélni, a hol ugyancsak a