Budapest Régiségei 3. (1891)

Kuzsinszky Bálint: Az aquincumi amphitheatrum ; Függelékül: két lakóház az 1890 és részben 1891-ki papföldi ásatások 81-139

92 esik. Romjai fölött az évszázadok folyamán tekintélyes földhalom képződött, mely a nép szájában mint « Csigadomb » volt ismeretes. Attól az ezer és ezer csigától kapta e nevét, mely a rajta nőtt, mindenesetre szegényes fűszálait ellepte volt. Azt hiszem, régtől fogva nem lehetett az titok, hogy falak romjai rejlenek alatta. Egyik-másik fal felszíne állítólag még e század derekán kiemelkedett a földből. Bizonyára ki nem kerülhette tehát már Schönvisner figyelmét, még kevésbé azon néhány buzgó kutatóét e század elején, kik már ekkor próbaásatásokat rendeztek a Papföldön. Hogy a falak római eredetűek, nem lehetett előttük kétséges. A hatvanas és hetvenes években főleg Zsigmondy Gusztáv és Rómer Flóris érdeklődtek komolyabban iránta. Rómer* Marsili fölvételére támaszkodva, a tábor erődítményét vélte benne felismerni. A feltevések hosszú sorának csak a rendszeres ásatások vetettek véget s hozták végre napfényre az igazságot. Midőn 1879-ben a műemlékek országos bizottsága gömöri Havas Sándor, a fővárosi régészeti bizottság jelenlegi nagyérdemű elnökének vezetése alatt a helyszínén járt, hogy megjelölje azon pontokat, a melyek felásatása eredménynyel járhatna, a «Csigadomb» átkutatását hozta első helyen a vallás-és közoktatási minister előtt javaslatba. A várakozást tényleg a remélhető legörvendetesebb eredmény koronázta. Torma Károly, ki a munkálatok vezetésével volt megbízva, rövid idő múlva azok foganatosítása után immár teljes határozottsággal constatálhatta, hogy a «Csigadomb») romjaiban nem mást, mint Aquincum amphitheatrumát vagyunk szerencsések bírhatni. A meglepő siker teljesen indokolta a munkálatok siettetését. A következő 1880. évben fel volt már takarva több mint az északi fele. Még az ásatási körülmények teljesen friss impressiója alatt írta meg Torma Károly róla azon jelentését, mely «Az aquincumi amphitheatrum északi fele» czím alatt 1881-ben a m. tud. akadémia kiadásában megjelent. A műemlék végleges leírását azon időre igérte, midőn déli fele is a föld alól kiborult. 1881 végével az amphitheatrum csakugyan a maga teljességében már ott állott szemünk előtt, de fájdalom, a tervbe vett tanulmányt róla mindez ideig hiába várta az érdeklődő közönség. A jelen értekezés czélja, hogy e mulasztás némileg pótoltassék. Jól tudom, hogy a leírás ez idő szerint, miután a romok 10 év óta napfényen vannak s eső, hó nem csekély károkat tett bennök, távolról sem lehet már oly kimerítő, mint a hogy azt Torma Károly, a kinek a legapróbb részletet még frissiben volt alkalma tanulmány tárgyává tenni, megírhatta volna. Ha mégis megkísérlem, * V. ö. Pannónia területén Magyarországban fennmaradt néhány római várnáról : Arch. Közlemények. III. köt. 50. 1.