Budapest Régiségei 3. (1891)

Kuzsinszky Bálint: Az aquincumi amphitheatrum ; Függelékül: két lakóház az 1890 és részben 1891-ki papföldi ásatások 81-139

88 ték fel s falusi birtokaikon, kényelemben töltötték végső napjaikat. Fiaik a színházban a lovagok padjain foglaltak helyet. Egyáltalán nem volt semmi nehézség, hogy a volt gladiator a legtiszteletreméltóbb állást elérje. Állítólag Macrinus gladiátorból lett császárrá. Tévedés volna mindazonáltal azt hinnünk, hogy akár a gladiátorok, akár az állatviadorok (bestiarii) helyzete különben mindaddig, míg hivatásuk az arénához kötötte, valami kényelmes lett volna. Napjaikat folytonos gyakorlásban, a legszigorúbb fegyelem alatt kellett tölteniök. Szabad akaratuk nem volt. Külön csapatokba (famíliáé) voltak egyesítve, melyek vagy a községek vagy egyesek tulajdonát képezték. Az utóbbiak vagy azért tartottak ilyeneket, hogy az általuk rendezett játékoknál felléptessék, így a császárok, vagy pedig, hogy a játékrendezőknek bérbe bocsássák. A gladiátor-kereskedésnek mindenképen virágzónak kellett lenni. Minden egyes ily csapat,külön iskolát (ludus) képezett. Rómában Domitianus óta a flaviusi amphitheatrum körül négy ilyen volt. Háromban (ludus magnus, gallicus, dacicus) gladiátorokat, a negyedikben (ludus matutinus) állatviadorokat képeztek ki. Mindegyikök nagyszámú épületet foglalt magában s nagy intéző személyzettel rendelkezett. Császári gladiátor-iskola volt azonkívül Capuában, Prsenesteben és Alexandriában. A mennyiben császári gladiátorok a provinciákban is találkoztak, külön procuratorok főfelügyelete alá tartoztak. Rendszerint azonban a községek tartották fenn ezeket az iskolákat úgy Italiában, mint a tartományokban. Esetleg a légióknak is ott, hol a tábor közelében amphitheatrum állott, külön gladiátor-bandájuk lehetett. Nyilván ez lehetett nálunk, Aquincumban is az eset. Mindeddig még csak egy ily iskola-épület romjait ismerjük. Pompeiiben került napfényre s általában a gladiátori kaszárnya neve alatt ismeretes. A négyszögű téres udvar minden oldalát oszlopos folyosó szegélyzi, a hová az egyes czellák ajtói nyílnak. A közvetlen felügyeletet a vívómester (lanista) gyakorolta. Gondja volt, hogy úgy a legszigorúbb fegyelem, mint a kiszabott életrend föntartassék. Az egyes fegyvernemeknek külön mesterök (doctores) volt. Miként a gladiátorok három legrégibb fajának elnevezése Samnites, Galli, Thraeces (thrákok) mutatja, egyes legyőzött népek fegyverzete és vívási módja szolgált eredetileg mintául. A császári korban azonban ezen az immár kibékült népekre sértő elnevezéseket másokkal pótolták. így lépnek a Samnites helyébe a secutores és a hoplomachi. Úgy ezek, mint általában a többi fajta gladiátorok felszerelésére nézve a fenmaradt emlékek bő felvilágosítást nyújtanak. A secutores fegyverzetét a vaspikkelyekkel fedett bőr-