Budapest Régiségei 3. (1891)

Hampel József: Aquincumi temetők : 1881-1882. évi följegyzések alapján 47-80

"î divat azonban oly tartományok tanúsága szerint, hol ólomkoporsókat sűrűbben lelnek, a harmadik századnál előbb nem kapott lábra. * Mind e támpontok azonban csak tétova alapot adnak a kor megállapítására. Biztosabb és pontosabb azaz a'dat, melyet Crispinus koporsójának (io.sz.) fölirata szolgáltatott. Crispinust a fölírat tanúsága szerint akkor temették ide, mikor Bregetio már muncipium volt, tehát, mivel e felső pannóniai város a harmadik század elején nyerhette a municipalis jogot, a temetőt legalább is már akkor használták és mivel a temetőben korábbi, elhagyott sírokból származó emlékeket leltünk, melyeket újból fölhasználtak, legalább két-három nemzedékkel előbbre kell tennünk a temető korát. Ily módon Crispinus sírfölirata révén is eljutunk a második század közepetájára. A másik időhatárt a mi korunk felé a II. tábla, 3. száma alatt látható sír képviseli, melynek tégláin Frigeridus nevét olvassuk. E téglák nyilván nem készülhettek e helytartó kora előtt, tehát vagy az ő idejében vagy kevéssel utóbb kerültek a sírhoz. Ily módon arra a végeredményre jutunk, hogy oly temetőt romboltak szét 1881. és 1882-ben a raktárréten, melynek fölásott része, harmadfél száz esztendeig lehetett használatban. E hosszú időtartamból megértjük, hogy miért vannak díszesebb, jobb írású föliratok és miért találunk ezek szomszédságában alig fölismerhető, elvadult jellegű typusokat. A domborművek fölfogásában és kivitelében tapasztalt jobb és rosszabb minőségű fokozatokat is abból magyarázhatjuk, hogy a II. századon innen a művészi izlés átalában rohamosan hanyatlott és ez átalános folyamat Aquincumban is érvényesült. * Vesd össze a Galliában lelt ólomkoporsókra nézve Caumont művet: Abécédaire arch. Ere gallo-romaine f4j,—$<f#, 1. ''.•.;