Budapest Régiségei 3. (1891)

Hampel József: Aquincumi temetők : 1881-1882. évi följegyzések alapján 47-80

66 szorított lábakkal és hátul fához kötött karokkal a meztelen Marsyast, feje hiányzik, melle felső része és jobb válla letört, de meg van. Közepett hajlított térdekkel, testével Marsyas félé fordultán, a skytha áll, fején phrygiai sapka, nyakáról messze szállong chlamysa, előtte a földön fekvő nagyobb kövön köszörüli háromszögű nagy kését, jobbjával Marsyas felé mutat és arcza mintegy kérdőleg jobbra, Apolló felé fordul. Az isten, testét jobbik lábára nyugtatva, szemközt áll, testét hátúi és mellét hosszú, jobb vállán föltűzött chlamys borítja, jobbját fölemelte, balja pedig oltárszerű duczra helyezett lyráját fogja, a lyra jobbik szélén bal keze ujjai még meglátszanak, feje és jobb keze letörtek. Az Apollóval vetélkedő satyr megbüntetése és kivált a nyúzást közvetlenül megelőző momentum ábrázolása az antik művészet kedvencz és gyakran ismételt tárgya. Antik sírládákon is többször találkozunk vele s így nem meglepő, hogy az aquincumi szobrász is lemásolta valamely közkézen forgó kép után. Másolata naiv és durva, csak úgy, mint a hogy a sarkophag többi domborműve sem tart igényt művészi méltánylásra. Mind a két jelenet csak tárgyánál fogva érdemelte figyelmünket, mert élénk tanúságot tesznek arról, mennyire uralkodott a hellen mythos még a Krisztus utáni századokban is mindenfelé a római birodalomban s annak legszélén is számíthatott reá a szobrász, hogy a vidéki lakosság megérti a belőle merített képes elbeszéléseket. j) Domborműves torso. Valószínűleg ugyanolyan domborműből, minő az itt bemutatott sarkophagtöredéken láttunk, származik a temető déli vidékén lelt férfi torso (V. tábla 6. szám). Nyilván Orestes vagy Pylades alakját kívánta a művész ábrázolni, a hátrakötött kezek, a széparányú test és a jobb vállán gombbal összekapcsolt chlamys, mely jól rakott ránczokban bal vállára vonul, nem engednek más értelmezést. Sőt valószínű, hogy a csoport, melyből a töredék való, ugyanazon mozzanatot tüntette föl mint a sarkophágé, t. i. azt, midőn a két barát az oltár mellett Iphigeniával szemben áll. Kár, hogy szobrunk feje és bal lába egészen hiányzik és jobb lábából is csak a czombnak egy csekély darabja s a balfelkarnak is csak töredéke maradt meg. A mellkas s átalában a test fölülete, a mennyiben birjuk ép oly ügyességgel van dolgozva, minta ruha redőzete ; bizonyos, hogy a ki e töredéket csinálta, messze fölülmulta a pannóniai tuczatmunkák faragóit. k) Domborműves női alak. Kevésbé kedvezőt mondhatunk egy női alakról, melyet szintén a temető déli vidékén leltünk (V. tábla ç. szám). Durván nagyolt kőtábla töredékén szemközt álló meztelen női alakot látunk. A munka sokkal gyarlóbb és föntartása is oly rossz, hogy alig lehet határozottan megmondani, hogy le van-e lánczolva keze-lába a sziklához, avagy csak karperecz dísz